A sado mazo pina pálcázás

Beküldő:sado gecci

A kecskeméti vasútállomásra beszéltük meg a találkozót. Azt leszámítva, hogy tizenhat évesen egy gyönyörű, nálam egy évvel fiatalabb cigánylány harminc másodperc alatt elvette a szüzességemet, akkor, három évvel később, testben is és lélekben is igencsak az voltam. Róla, Claudiáról, szinte semmit sem tudtam. Világosszőke hajával és elképesztően fehér bőrével olyan természetes idegenséggel állt ott a vakító augusztusi napsütésben a maga tizennyolc évével, hogy akár azt is érezhettem, csak kirándulni megyünk. Ugyanilyen egyszerűen megpuszilt, "szia", majd felszálltunk a vonatra.

Milyen kedves régi emlék ez a köszönés! De ha ilyen pontosan emlékszem, mégsem történhetett ez olyan régen. Az akkor még divatos csőnadrág volt rajta, bár ebben nem vagyok biztos, azt viszont tisztán látom magam előtt, hogyan feszült pici fenekén a derékig húzott, vastag övvel átkötött farmer. Ahogy egymással szemben ültünk, azon gondolkodtam, hogy mit keres ez a lány itt velem. A lányokhoz nagyon nehezen közeledtem; gátlásos voltam, és szépnek is csak anyám láthatott. Ha nincs "Carmen" és nincs Claudiám, vagy hét évet kellett volna várnom még. Addig a napig csak beszélgettünk, és ahogy kiderült, hogy erről vagy arról az oldalról, de mindkettőnket megérint a fájdalom, ő megkérdezte, hogy nem csinálnám-e neki? Akkor távolinak tűnt, most viszont itt ültem a vonaton diónyira összeszorult gyomorral, hányingerrel küszködve az izgalomtól és a félelemtől. Szeme kék volt, tekintete kifürkészhetetlen, vagy leginkább semmilyen. Szikra után leszálltunk, és levezettem a házunkhoz az ismerős nyaralók között. Büszkeséggel töltött el, hogy sikerült elcsenni rothadó, bádogtetős nyaralónk kulcsát, időpontokat kifigyelni, kimenni oda, és beosonni a házba a mindig kíváncsi szomszédok éberségét kijátszva.

A házban most is, mint mindig, fülledt meleg volt, a sarkokban gigantikus pókok. Itt a lakásba nem férő, kicsit selejtes bútorokat használtuk. Claudia már az ajtókat nyitogatta, megszemlélt minden helyiséget, a két szobát is, és megállapodott abban, amiben a franciaágy volt.
Mindezt olyan elbűvölő természetességgel tette, ami nekem elég volt ahhoz, hogy ennyi idő alatt belezúgjak. Colát nem kért, mást se, nem is volt. Persze a nevemet is elfelejtettem, nemhogy bevásárolni.
Bezártam a kaput, majd a bejárati ajtót, és amikor a szobába léptem, már a bugyijából lépett ki. Az ajtóból néztem, ahogy végigfekszik hanyatt az ágyon, kicsit szétnyitja és felhúzza a lábát. A zoknit nem vette le, a sarkával felgyűrte a megnyúlt ócska kárpitot. Arcát felém fordította, kezét az arca mellé emelte. Addig egyre erősödő légzésem kihagyott, nem tudom meddig, nekem óráknak tűnt. Valahogy odakerültem mellé az ágyra, ruhában, ülve. Ekkor elért az illata. Semmilyen dezodort vagy parfümöt nem lehetett érezni, ellenben a bőrének olyan tiszta és mégis nyers illata volt, amilyen csak egy...
Pár perccel később kicsit kijózanodva simogattam és csókoltam, ahol értem. Rég dédelgetett vágyamra, hogy megkínozzak egy lányt és uralkodjak felette, ebben a tétova és önfeledt fél órában egyáltalában nem emlékeztem. Iszonyú kapkodásban és disszonanciában fedeztük fel és faltuk egymás testét. Soha életemben nem voltam olyan boldog. Lassan észrevettem, hogy mellbimbóit csípi, tépegeti a körmével, és a csiklóját csavargatja. Hirtelen minden eszembe jutott. Automatikusan átvettem a mozdulatait, majd marokra szorítottam a punciját és felfelé húztam. Könnyű volt, segge elemelkedett az ágyról.

Felálltam, hogy az eszközökért induljak, szerszámokért, ahogy én gondoltam rájuk, amik - jól tudtam - ott vannak mindenütt a házban. Ragadt a lábam.
Fel nem foghattam, hogy történhetett meg úgy, hogy nem vettem észre.
Ahogy egy bizonytalan rendeltetésű vaspálcát, a kertből a szárítóról -
meztelenül - a csipeszeket, a konyhából néhány varrótűt, a fürdőszobából egy szinte teljesen leégett gyertyát és egy habverőt, végül ismét a pálca feltalálási helyén egy franciakulcsot gyűjtöttem be, egyiket a másik után, időnként magamra tekintgettem bizonytalanul. Amikor az előszobában az órára pillantottam, kissé visszatért az önbizalmam.
Másfél óra telt el.
Ahogy meglátta a kezemben a szerzeményeimet, annyira széttárta a lábát, hogy láttam, erőfeszítést igényelt. A pálcát a puncija fölé emeltem, és megszédültem. Pár másodperc múlva lesújtottam vele.
Összerándult. Az arcára pillantottam. A szemöldökét felvonta, mint aki azt kérdezi, kicsit hűvösen: "Na, mi lesz, szerelmem?"
Elkezdtem verni. Apró melleit, hasát, szemérmét, csiklóját.
Időnként lenyúlt, és széthúzta nagyajkait. Teste egyre jobban remegett, de egyikünk sem ejtett egyetlen hangot sem. Lassan könnyek jelentek meg a szemében. Egy-egy csipeszt a kisajkaira, egyet a csiklójára, még néhányat a melleire tettem. Lassan, nagyon lassan kezdtem el felnyomni a franciakulcsot a hüvelyébe, pedig könnyen ment. Halványan emlékeztem rá, hogy nem ez volt vele az eredeti szándékom, de közben a realitásérzékem is megjött. "Hideg." Ellenállását, amit a kezével fejtett ki, apránként legyőztem. Megcsókoltam, és ajkammal felszárítottam arcáról a könnyeit.
Levettem a melléről a csipeszeket, majd a komódról a tűket, és megmutattam azokat neki. Aggodalom volt a szemében, de megfogta a kezemet, amiben a tűket tartottam, és finoman maga felé húzta, majd a hasára tette. Még mindig erősen lélegzett, a teste forró volt. Hegyes bimbóit kezdtem szívogatni, és a fogammal izgattam.
Kiválasztottam a két legvékonyabb tűt. Az egyikkel oldalról szúrtam át az egyik mellbimbóját, a másikat szemből szúrtam bele a másikba egy centiméter mélyen.
Amikor eltávolítottam a csipeszeket szemérméről és csiklójáról, és fájó, tűzvörös ajkai között beléhatoltam, vékony teste ívbe rándult. Elég volt, nem akartam bántani tovább. Nem győztem vigasztalni, simogatni, és olyan lassan mozogtam benne, hogy még épp fokozni tudtam izgalmi állapotomat. A tűket észrevétlenül távolítottam el, a helyüket a nyelvemmel fertőtlenítettem.
Fél óra múlva mozdulatlanul, mélyen aludt, alig lélegzett.

Sokáig ültem mellette az ágyon. Próbáltam felfalni tekintetemmel gyönyörű meztelen teste látványát. Ez volt a legnehezebb. Minden percben csak úgy éreztem, hogy egyre éhesebb vagyok, és egyre távolabb kerülök tőle.
Amikor visszaindultunk, még mindig forrón sütött a nap. Nem sokat beszéltünk, de gyakran mosolygott rám. Rúgtuk a port. A mező az út mellett hullámokban küldte felénk a hőséget és a kiégett fű és virágok száraz illatát. Imádtam azt a területet a vasútállomásként működő, nyitott oldalú, néhány négyzetméteres esőbeálló mögött. A kaszálatlan fűben nagy kövek, gödrök, rozsdás biciklivázak rejtőztek. Az egyre erősödő szélben gyakran csak a homokfüstöt lehetett látni a szőlőlugasok között. Téren és időn kívül utaztunk. Claudia fejét az ölembe hajtotta, úgy aludt tovább. Egy vékony tincset simogattam az arcán, ami az orrcimpája mögé kanyarodott.

Ajánló

Szex történetek
Bizarr szextörténetek
Erotikus történetek
Erotikus képek
Sex Index


Főoldalra - Asztali verzió