Kaland az élet


Beküldő:Bádog Dodog

Augusztus, kora délelőtt. Elgondolkodva poroszkáltam lefelé a lépcsőn, Tamáséktól jövet. Az utóbbi időben elég sokat lógtam náluk. Az első emelet fordulójában futottam össze Zsuzsával. Csak annyit tudtam róla, hogy ebben a házban lakik, nyolcadikba jár, és van egy húga. Őszintén szólva egyáltalán nem is érdekelt. Eddigi maximális kontaktusunk a biccentésben merült ki. Nem volt feltűnően szép lány, sőt egyáltalán nem volt szép. Hosszú, seszínű haja volt, középen mértani pontossággal elválasztva, barna boci szemei, és erőteljes vonalú orra, ami egy fiúnak még jól is állhatott volna. Az öltözködésével, ha lehet, még csak rontott a helyzeten. Olyan szandált viselt, amilyet óvodás korom óta nem láttam, fölötte egy fiús szabású farmert, fehér pólót, és egy formáját vesztett, csupa zseb tengerészgyalogos stílusú mellényt. Szóval nem az a nőies jelenség volt, akiből áradt volna bármiféle erotikus kisugárzás. Annak ellenére, hogy a pólóját valami gyanúsan távolra tartotta tőle. Egyszer még Tamás hívta fel rá a figyelmemet:
- Nézd már a Zsuzsát, micsoda csöcsei vannak! Hogy mellbe lehetne toszni. Pedig még csak 13 éves!
Szóval ez volt minden információm a lányról, a nevét is csak ekkor tudtam meg. A továbbiakban nem is foglalkoztam vele, egy magamfajta 16 éves vagány fickónak elég snassz lenne egy elemista pisissel foglalkoznia. A közvélemény ebben a korban még többet számít, mint a saját ízlés. Ezért is lepődtem meg a kelleténél jobban, amikor a lépcsőfordulóban rám köszönt.
- Hello Zsolti! Már az furcsa volt, hogy tudta a nevemet.
-Hello...
Egy pillanatra megálltam, nem tudtam mondjak-e valamit, vagy csendben poroszkáljak tovább.
- Megint Tamáséknál voltál?
Ilyenkor szokták a filmekben azt mondani: Bumm! Túl sokat tudott! És micsoda szöveg az, hogy megint ?
- Aha... - válaszoltam éles elméjűen
- Figyelj - vette fel Zsuzsa a beszélgetés fonalát.
- Én tudom, hogy miért jársz oda. Tudom, hogy mit szoktatok csinálni a Tamással. Csak az tudja elképzelni, hogy ebben a pillanatban mit éreztem, akit
döftek már jégcsappal hasba.
- Komolyan? - kérdeztem faarccal, bár kissé túl hangosan, mivel a szívdobogásomtól nem hallottam a saját hangomat.
- És mit csinálunk?
- Ne akard, hogy kimondjam. Katika mesélte a húgomnak az oviban.
Marha nagy szerencsétek van, hogy felnőttnek még nem mondta el. Szerintem ez szemét dolog. Hagyjátok békén azt a kislányt. Ne kényszerítsétek ilyen undorító dolgokra.
- Muszáj erről itt a lépcsőházban beszélni? Bárki jöhet...
- Igazad van. Menjünk fel a tizedikre. Ott ilyenkor nincs forgalom. Zsuzsa meg sem várta, hogy mit felelek, megnyomta a hívógombot. Nagyon hülyén éreztem magam. A magabiztos, kemény fickót kioktatja egy gyerek. És hallgatnom kell rá, mert ha eljár a szája...
Megjött a lift, és Zsuzsa kinyitotta előttem az ajtót. Vagy nagyon udvarias volt, és tisztelte az idősebbeket, vagy félt, hogy meg találok szökni. A tizediken Zsuzsa kiszállt előttem, és tartotta az ajtót. Azt hiszem, mégis inkább attól félt, hogy megszököm.
- Szóval? - kérdezte félrebillentett fejjel.
- Mi szóval?
- Békén hagyjátok Kiskatát?
- Nem olyan szörnyű az, egyáltalán senki nem kényszeríti semmire. Szerintem még élvezi is.
- Figyelj, Zsolti. Te olyan helyes srác vagy, bármelyik lány örömmel járna veled. Akkor meg mért csinálod ezt?
- Te miért foglalkozol ezzel?
- Mert kár érted. Mert... - Zsuzsa elkezdte a vállát vonogatni.
- Mert helyes fiú vagy...
- Ezt már mondtad.
- Jaj, ne izélj már. Minden fiú ilyen vak?
- Nem, én különleges kiképzést kaptam. Szóval? - Kezdtem ismét megtalálni a hangom.
- Mintha nem tudnád, hogy tetszel nekem. Láttam, hogy te is hogyan nézel rám. Akkor meg miért foglalkozol óvodásokkal?
A lányok néha teljesen elvarázsoltak. Kinéznek maguknak egy fiút, és azt hiszik, hogy a srác rögtön felfigyel rájuk. De egy vérbeli vadász egyetlen nyulat sem szalaszt el. A dolgok nem várt fordulatot vettek, és ez megkönnyebbüléssel töltött el.
- Szóval, tetszem neked? - kérdeztem a lehető legidétlenebbül. Zsuzsa elpirult és lehajtotta a fejét. Valami nagyon érdekeset vehetett észre a szandálján. A csend kezdett kínossá válni. Én a liftajtót figyeltem, hátha valami okosság van odaírva, amit most mondhatnék. Mivel egyetlen épkézláb mondat sem jutott eszembe, felemeltem a kezem, és megsimogattam a haját. Woody Allen tanulhatna tőlem béna viselkedést. Zsuzsa a kezemért nyúlt, és ujjaink összekulcsolódtak. Közelebb húztam magamhoz. Közelebb húztam magamhoz, még az államig sem ért. Kényelmesen ráláttam a feje búbjára. A szája viszont mintha kilométerekre lett volna, fogalmam sem volt, hogy fogom megcsókolni. Ekkor Zsuzsa felemelte fejét, karját nyakamba fonta, és a következő pillanatban szája a számra tapadt.
Teli szájjal csókolt, mint aki a levegőt akarja kiszippantani belőlem. Száját nagyra tátotta, nyelvét a számba tolta, és úgy forgatta benne, mint aki teljesítményre smárol. Pontosan úgy csókolózott, mint aki a barátnői elbeszéléseiből tanulta a technikát. Vadul, kiéhezetten csókolózott, mint aki minden este elalvás előtt csak egy fiúra vágyott, hogy végre neki is legyen. Én is igyekeztem átvenni a ritmust, és szájába költöztettem a nyelvem. A nyelve úgy mozgott az enyém körül, mint egy fürge kis állat. Felül kissé érdes, alul selymesen sík, érdes-sík, érdes-sík, váltakozott. Úgy csimpaszkodott rajtam, mintha sohasem akarna elengedni. Egy kiskamasz minden lelkesedését belevitte ebbe az ölelésbe. Nagyon izgató volt, ahogy egész teste az enyémhez tapadt.
Eszembe jutott Tamás észrevétele. Ellenállhatatlan kényszert éreztem, hogy megfogjam a mellét. Óvatosan kezdtem hozzá, nem akartam ajtóstól rohanni a házba. Először hátul húzogattam ki a pólóját nadrágjából, kezemet
lassan alájátszva. Végre tenyeremen éreztem csupasz hátát, amit simogatni kezdtem. Jól eshetett neki, mert még szorosabbra vonta karját nyakam körül. Lassan kezdtem kezemet dereka felé navigálni, majd némileg nekibátorodva hasára manővereztem. Onnan már egyenes út vezetett a paradicsomba. Csak centik lehettek már a célig, mikor Zsuzsa vasmarokkal megragadta a csuklómat. Fejét elhúzta, és mélyen a szemembe nézett.
- Szeretsz engem?
- Szerinted?
- Ez nem válasz.
- Igen szeretlek.
Zsuzsa továbbra is a tekintetemet fürkészte.
- Biztos? Tényleg szeretsz?
Olyan mélyen fúrtam a tekintetemet az övébe, ahogyan a farkamat szerettem volna belé.
- Igen, biztos. Nagyon szeretlek - mondtam maximális meggyőzőerővel.
Erre elengedte csuklómat, és száját ismét számra tapasztotta. Ha lehet, most még hevesebben csókolt. Eközben kezem határozottan feljebb araszolt, míg bele nem ütközött Zsuzsa méretes mellébe. Leírhatatlan érzés volt, ahogy tenyerem a kemény gömbre tapadt. Bőre sík és feszes, mint a márvány, és olyan telt volt a melle, hogy először még csak megszorítani sem mertem, hátha kidurran. Aztán csak nekibátorodtam, ujjamat húsába mélyesztettem, nyomkodtam, gyűrögettem, fogdostam, tapogattam. Kerestem a mellbimbóját, de először nem találtam. Éreztem, hogy melle egy foltban sokkal puhább és lágyabb, de bimbónak nyoma sem volt. De ahogy ott simogattam, éreztem, hogy egy kemény kis bütyök kezd kiemelkedni a puha udvarból. Most már főleg erre koncentráltam, csiklandoztam, morzsolgattam a kis bimbóját.
Zsuzsa légzése megváltozott. Többször mélyen sóhajtott, és mintha a lába is megremegett volna. Tudtam, hogy ő is felizgult. Gondoltam, meg kell fogadnom kovács őseim intelmét a vas ütésével kapcsolatban. Gyors mozdulattal lenyúltam a lába közé, és tenyeremet a farmerben duzzadó szeméremdombjára tapasztottam. Zsuzsa úgy lökött hátra, mintha darázs csípte volna meg.
- Ezt ne csináld - mondta szemrehányóan, de még mindig lihegve. Nem értettem a dolgot.
- Mi a baj?
- Én még nem akarok lefeküdni senkivel. Ha nem tudnád még csak 13 éves vagyok.
- És? Van aki 9 évesen kezdi.
- Akkor is korai. Még alig ismerlek.
- Te nem érzed azt, amit én? Te nem kívánod?
Zsuzsa elpirult és félrefordította a fejét. Egy jó darabig nem szólt, aztán kinyögte:
- De. Akkor sem.
- Akkor te nem is érzed azt, amit én. Te nem tudod milyen érzés, amikor egy fiú így fel van töltve. Tudod egyáltalán, hogy miről beszélek?
- Persze, hogy tudom - Zsuzsa zavarba jött.
- És csodálkozol, hogy valahogy megpróbálok könnyíteni a túltöltöttségemen? Aztán megsértődsz, ha átmegyek Tamásékhoz.
Ez hatott.
- Figyelj, ha gondolod, talán segíthetek... kézzel..., megpróbálhatom... ha akarod.
Szegény Zsuzsa egyre mélyebben zavarba jött. Az arca leginkább a szovjet zászlóhoz kezdett hasonulni.
Nem szóltam semmit, csak megfogtam a kezét, és nadrágomhoz húztam. Másik kezemmel lehúztam a zippzárt, és ujjait a sliccembe bújtattam. Zsuzsa bizonytalan kezekkel kezdett kotorászni odabent, ügyetlenül próbálta simogatni férfiasságomat. Nagyon meg volt illetődve, lerítt róla, hogy még sosem volt férfi nemiszerv közelében.
- Várj egy picit, ez így nem áll kézre. Ülj le a lépcsőre.
Zsuzsa szó nélkül engedelmeskedett, én pedig néhány lépcsőfokkal lejjebb szembeálltam vele.
Egy mozdulattal kikaptam tagomat. Gonosz módon élveztem zavartságát, ahogy közvetlen közelről megpillantotta élete első dákóját. Félve nyúlt felé.
- Nem harap. Bátran fogd meg.
Ujjai végre rákulcsolódtak és elkezdte huzigálni, csak éppen rossz irányba.
- Ne így, megmutatom.
Megfogtam csuklóját, és irányítottam a mozgását. Úgy éreztem, hogy másodperceken belül eldurranok. Nem akartam kézi hajtánnyal elmenni, úgyhogy újabb rohamot indítottam, kihasználva segítőkészségét.
- Á, hagyjuk. Ez így sajnos nem megy - hazudtam, ismerve tapasztalatlanságát.
- Tudod ahhoz mindenképpen valami meleg, nedves dolog kell.
Tudtam, hogy Zsuzsa győzelemnek könyveli el, hogy nem akarok többé Tamásékhoz menni, és most megrettent, hogy elveszíti ezt a csatát.
- Szerinted én nem tudnám ugyanúgy.... úgy mint... Szóval ha én is... Ha megpróbálnám...
- Már kezdtem azt hinni, hogy sosem meri kimondani.
- Tudod, én még sosem csináltam ilyet.
- Nincs abban semmi nehéz - nyugtatgattam. Közelebb léptem hozzá, és megsimogattam a fejét.
Férfiasságom arca előtt meredezett. Úgy bámulta, mint akit hipnotizálnak. Végül óvatosan két ujja közé fogta, és ajkához érintette. Majd olyan lassan, mintha valami lassított felvétel lenne, kinyitotta a száját. Iszonyú lassan előretolta fejét, és óvatosan, mintha attól félne, hogy felrobban, foga közé vette dákómat. Egy darabig így tartotta, én meg nem mertem sürgetni. Végül ajkai körülfogtak, és éreztem, hogy nyelve bizonytalanul játszadozni kezd vele. Végre ismét egy jó meleg, nedves helyen voltam. Megmarkoltam a haját, és persze nem túl durván előre hátra kezdtem mozgatni a fejét. Zsuzsa engedelmesen cuppogott farkamon, olyan hangosan, hogy féltem, egy szomszéd ki talál nézni. Szerintem még a 8.-on is lehetett hallani, ahogy dugattyúm ki-be jár. Nyelvével simogatta és nyomkodta makkomat.
Sajnos mindez csak másodpercekig tarthatott. Emlékezetes látvány volt, ahogy Zsuzsa felnéz rám a csodálkozástól tágra nyílt nagy boci szemekkel, miközben farkam negyede látszik csak ki szájából, amikor megérezte, hogy gecim torkába lövell. Még egy-két rándulás, és az utolsó cseppet is sikerült szájába ürítenem. Megkönnyebbült sóhajjal húztam ki lankadásnak induló tagomat szájából. Lehajoltam hozzá és szájon csókoltam. Nem zavart, hogy kissé ragacsos és sós ízű volt.
- Köszönöm.
- Szívesen - nyelt egy nagyot.
- Ugye még mindig szeretsz?
- Hát persze. Tudod, hogy szeretlek.
- Közben az jutott eszembe, hogy Tamás meg fog pukkadni, ha elmesélem neki. Jó dolog, ha az ember néha jár valakivel, akinél van hova betennie. Most Zsuzsával járok, és előbb-utóbb meglesz élesben is. Nem vagyok szerelmes, de ez nem számít.
Kaland az élet.

Történet Ajánló

Segítség, anyu egy kurva

Tizenhat éves voltam amikor ez a történet megesett velem. Újjongva rohantunk ki az iskola kapuj....

Barátnőm és barátnője

Amit most leírok nektek az a nyáron történt meg velem. Amikor a barátnőmnél Vikinél aludtam ....


Érett asszonyok és a pornó forgatás

Egy őszi esős, dög unalmas vasárnap délután az expresst böngésztem. Nem is igazán figyelte....

Túl vagyok a kávén és megcsináltam az utálatos beöntést

-Imádom ezt az érzést, intenzív, olyan elsöprő, mint egy szökőár, mesés... - A farkam kett....