Beteg szadoszex


Beküldő:motungané

A férfi szinte sokkosan próbálta feldolgozni a nő szavait, de ettől függetlenül gépiesen válaszolt:

-Nem. Egyáltalán nem Úrnőm! Örömmel fogadom az ítéletedet és köszönöm, hogy a hóhérom leszel!

Miközben saját szavait hallgatta, döbbenten vette észre, hogy őszintén így gondolja. A dolog nem volt teljesen új. Hosszú évek óta furcsa izgalmi forrása volt a saját kivégzésére gondolás. A végső élmény, amit határozottan szeretett volna átélni. Ezzel csak egy probléma volt: a kivégzés átélése egyben a halált is jelentette. Egészen eddig a pillanatig úgy vélte, hogy még nem áll készen a dologra. Igazából még most sem akart meghalni, de ez volt az ár. Bárhogyan is szimulálnak egy kivégzést, nem lehet reprodukálni az ?igazi? élményét, amikor valaki tudja, hogy a halál küszöbén áll és a közönsége arra vár, hogy lássák a haláltusáját lemeztelenítve és megalázva. Most azonban -saját legnagyobb csodálatára- úgy érezte, hogy kész volt megfizetni az árat az élményért.

-Remek! Kapcsolatba lépett velem egy hölgy, aki szeretne egy férfi társaságában a barátai egy csoportja előtt lógni. Így megszabadulhatok tőled és közben egy csomó pénzt is kereshetek. - válaszolt Zsaklinka, az ?Úrnő?.

A közlés felkeltette a férfi érdeklődését és vágyát az esemény iránt. Behódoló életében először nézett úgy szembe a lehetőséggel, hogy nem csak ábrándozott. Kezdte elhinni, hogy az úrnője hamarosan tényleg végezni fog vele. És vágyott is erre!

Fél órával később, egy komoly korbácsolás és egy óriási orgazmus után a nő a férfi kezeit kioldozva megkérdezte:

-Biztos, hogy megteszed, vagy már meggondoltad magad?

-Asszonyom élvezné, ha felakaszthatna?

-Életem legnagyobb élménye lenne.

-Akkor kérem tegye meg! Az öné vagyok, azt tesz velem amit akar! - válaszolta a férfi és közben lassan újra merevedni kezdett.

A nő nem válaszolt. Amikor a férfi nem sokkal később távozni készült, egy papírlapot nyújtott neki, amin a Mari név és egy telefonszám szerepelt.

-Hívd majd fel! Ő lenne az. - mondta.

-Így lesz asszonyom! - mondta a férfi és távozott.

Addig sem tudott várni, amíg a kocsijához ért volna. Már odafelé menet tárcsázott. Egy kellemes női hang válaszolt.

-Mari? Üdv! A nevem Károly. Nem ismersz, de az Úrnő azt mondta, hogy talán egy párként végezhetjük. Találkoznunk kellene, nem gondolod?

A férfi hallotta, ahogy a nő a meglepetéstől levegő után kap. Pár másodpercbe beletelt, amíg Mari magához tért.

-Ohhh...igen...persze -felelte, majd egy kis szünet után folytatta:

-Mit szólnál egy ebédhez most?

Károly elfogadta az ajánlatot és egy szűk óra múlva már egy belvárosi étteremben ültek. Mari negyven év körüli lehetett. Szürke kosztümöt és fehér blúzt viselt, de a ruha üzleti jellege sem fedte el a formás test vonalait. Kifejezetten vonzó nő volt.

Az első percekben udvarias társalgás folyt általánosságokról, miközben salátát és fehér bort rendeltek. Miután a pincér távozott, Károly megkérdezte:

-Nem mondanád el a tervedet?

-Hol is kezdjem? Régóta fantáziálok arról, hogy egy csomó ember előtt meztelenül felakasztanak és azt hiszem eljött az idő álmodozásom valóra váltására.

A férfi csendben maradt, így a nő folytatta:

-Először csak izgató képzelgések voltak. Később a neten megismerkedtem pár
emberrel és hurkokkal kezdtem játszadozni. Játékból néha felakasztottak, de a
fantáziálásom megszállottsággá nőtt és a játékok többé nem elégítettek ki. Nincs normál kapcsolatom és egyre nehezebb a munkára koncentrálnom. Szóval arra jutottam, hogy az egyedüli megoldás, ha végigmegyek az úton. Az álmaimban egy férfival együtt végeztek ki, ezért azután keresni kezdtem valakit. Azt mondtam magamnak, hogy ha a megfelelő jelölt felbukkan, megteszem. És most itt vagy te.

-Még nem egyeztünk meg semmiben. Meg akarsz halni?

-Nem. Furcsa módon nincs halálvágyam, de az egyetlen mód a vágyott élmény átélésére, ha tényleg kivégeznek. Sajnos ennek a halál az ára. Ha neked csak játék, akkor nem ugyanazt érezzük. Át akarom élni a végső élményt és kész vagyok megfizetni érte az árat.

A férfit lenyűgözte, hogy mennyire hasonlóak az érzéseik és mennyire hasonlóak az övéihez a nő kifejezései, amikor elmagyarázza gondolatait, de nem mutatta ki elragadtatottságát.

-Meg tudnád mondani, hogy pontosan mi izgat? - kérdezte Károly semleges arckifejezéssel.

-Nem könnyű. Igazából magam sem értem. Talán az az érzés, ahogy megkötözve vezetnek a vesztőhelyre. Mindenki előtt meztelenül, tehetetlenül és megalázva. És mindenki tisztában van vele, hogy önként jelentkeztem és én kértem az akasztásomat. Azután ahogy később a nyakamban a hurokkal állok, készen az akasztásra...az izgalmam nyilvánvaló...várok a haláltusámra? Az is izgató, hogy mások szórakoztatására fogok meghalni. Azt hiszem
extrém behódoló és exhibicionista vagyok.

A férfi nem szólt, a nő pedig folytatta:

-És igen...mielőtt megkérdeznéd? félek. Rettegek. De képtelen vagyok az eddigi életemet tovább folytatni. Azt hiszem, ha most nem teszem meg, amikor a személyedben itt van az esély, akkor egész hátralevő unalmas életemben bánni fogom.

A nő elpirult és szeme ragyogott ahogy az érzéseit leírta. A férfit magával ragadta a szenvedélye. Érezte, hogy merevedése kezd lenni.

-Valószínűleg egy őrült perverznek tartasz. És őszintén szólva magamat hallgatva meg is tudlak érteni. - mondta a nő.

-Épp ellenkezőleg! Mintha a saját érzéseimet mondtad volna el - mondta Károly.

Mari arca felragyogott ennek hallatán. A férfi folytatta:

-Ahogy mondtad: én is attól tartok, hogy ha most nem lépek, akkor később nem lesz alkalmam. Szerintem nagyszerűen mutatnánk egy meztelen akasztás során. Különösen te!

Károly szünetet tartott és Mari szemébe nézett. Azután azt mondta:

-De ne éld bele magad. Még mindig nem mondtam igent.

Megérkezett az ételük és néhány percig csendben ettek.

-Tisztában vagy vele, hogy abban a pillanatban meg fogjuk gondolni magunkat, ahogy megszorul a kötél a nyakunkon? Azt fogjuk magunktól kérdezni, hogy hogyan lehettünk olyan ostobák, hogy belementünk ebbe a szenvedésbe. Egészen más úgy lógni, hogy tudod hogy hamarosan levesznek, mint tudva, hogy a halálodig tart a dolog. - mondta a férfi.

-Igen. Valószínűleg igazad van. De abban a pillanatban már túl leszek az izgalmas rész átélésén: az előkészületeken, a várakozáson, a megalázáson...Ha meg is gondolom magam akkor, már nem számít. Meztelenül fogok lógni veled együtt és senki nem fog levágni a kötélről. Az én élvezetem abban a pillanatban el fog kezdődni, ahogy biztosan tudni fogom,
hogy felakasztanak. - felelte Mari és várakozóan nézett a férfira.

Károly úgy döntött, hogy még egy kicsit teszteli az eltökéltségét.

-Mari, tudnod kell, hogy mi fog történni! Ha belemegyünk, az úrnőm lesz a hóhérunk. Rövid ejtést fog alkalmazni, hogy megnyújtsa a show időtartamát és nagyobb élvezetet biztosítson a közönségnek. Szóval a nyakunk nem fog eltörni. Lassan és fájdalmasan fogunk megfulladni.

A férfiban a nő arcára nézve tudatosult, hogy a beszéde inkább felizgatta Mari-t, mintsem megijesztette volna. Folytatta:

-Az első pillanatokban teljes pánik lesz rajtunk úrrá. A nyakunkban érzett fájdalom és a fulladás miatt kétségbeesetten próbálunk majd megszabadulni kötelékeinktől és valami támaszt találni. De nem lesz semmilyen támasz és a vonaglásunk csak szorosabbra fogja húzni a hurkokat. Ekkor erőt próbálunk venni magunkon és ernyedten lógunk majd, hogy mindenkinek megmutassuk az önfegyelmünket és behódoló hajlamunkat. Demonstráljuk hogy azért vagyunk a vesztőhelyen mert megérdemeljük és mert mi akartuk. Pár perc múlva nem fogjuk tovább bírni és a vonaglásunk újra kezdődik, de nem baj. A közönségnek tetszeni fog a vég előtti táncunk. Azután lassan elveszítjük az öntudatunkat. A testünk még egy rövid ideig küzdeni fog, végül meghalunk. Higgy nekem! Az az öt-tíz percünk a kötél végén maga lesz az örökkévalóság. Mit gondolsz? Még mindig meg akarod tenni?

-Oh, igen! Jobban mint valaha. Ahogy hallgattalak, meggyőződésemmé vált, hogy nálad jobb partnert nem találhatok a vesztőhelyre menetelben. Veled olyan lesz a kivégzésem, amiről mindig is álmodtam! Bátor és fegyelmezett szeretnék lenni az akasztásom közben. Veled úgy érzem sikerülni fog. És remélem hogy egymáshoz közel fognak felakasztani minket. Nem lenne ellenemre, ha érezném a testedet, miközben vonaglok és elszáll belőlem az élet.

Mari szavai teljesen felizgatták a férfit.

-Nos...azt hiszem már nem sok van hátra nekünk? De még nem is láttalak meztelenül. - mondta vágyakozva Károly.

-Sajnos a külvárosban élek, viszonylag messze. De ha tudnál egy helyet közelebb...akkor segíthetnénk ezen a problémán.

Fél óra múlva már Károly lakásában voltak. Amíg a nő a fürdőszobába ment, a férfi ledobta magáról a ruháját. Amikor Mari előjött, csak a fekete harisnyája és a szintén fekete cipője volt rajta. Megállt az ajtóban, hogy a férfi szemrevételezhesse.

-Úgy gondoltam, hogy ez lesz rajtam. A fekete az egyetlen szín, ami illik a kivégzésemhez. Mi a véleményed? - kérdezte.

Károly-nak az éttermi beszélgetés óta erekciója volt, de most úgy érezte, hogy még további centikkel nő. Nem mondta el a véleményét. Inkább mohó csókolózásba kezdtek. Miután túl voltak a szenvedélyes, vad szeretkezésen, elmondta, hogy mit gondol:

-Nagyon csinos és elegáns lennél...egy felső kategóriás ribanc beltéri akasztáshoz tökéletesen megfelelne az öltözeted?

-Pontosan erre gondoltam! Azt szeretném, ha úgy akasztanának, mint egy szajhát! - szakította félbe Mari.

-Hadd fejezzem be! A javaslatomnak semmi köze a kivégzésed okához vagy megalázottságod mértékéhez. Inkább a helyhez kapcsolódik. Azt hiszem szabadban leszünk felakasztva és ehhez van egy másik ötletem az öltözetedre.

-Kültéri akasztás! Izgalmasnak hangzik! Mi lenne az ötleted?

-Ágyékkötő. Zsaklinka-lal egy játékunk során már használtuk és azt hiszem nagyon illene a hozzánk hasonló behódoló szolgákhoz.

-Meg tudnád mutatni?

Károly elővette a saját ágyékkötőjét és anyagot Mari-éhez. Hamarosan fehér pamut fedte merev hímvesszőjét. Puha kötelet tekert Mari dereka köré. Áthúzta a szövetet a nő lábai közt és a végeket a kötélhez erősítette. Egy tükör elé vezette a nőt és kezüket hátratéve szemlélték egymás látványát.

-Tökéletes! Egyszerre szexi és megalázó. Tökéletes darab szexrabszolgák számára a vesztőhelyen - mondta Mari és megfordult, hogy a hátsóját is felkínálja szemrevételezésre.

A férfi elégedetten szemlélte a körte alakú popsit, majd azt mondta:

-Természetesen a hóhérunk utolsó feladata az lesz, hogy letépje rólunk a rongyokat, mielőtt kirúgja alólunk a széket, hogy meztelenül és teljesen kitárulkozva haljunk meg, ahogy kell.

-Megint csak egyetérteni tudok. Károly! Velem jössz az akasztófára? - kérdezte ünnepélyesen és leplezetlen izgatottsággal Mari.

-Veled megyek. -felelte a férfi megpecsételve a sorsát.

-Köszönöm! Sohasem gondoltam volna, hogy találok egy hozzád hasonlót, aki végig elkísér! - örvendezett a nő és megölelte a férfit.

Pár másodperccel azután, hogy Mari keblei a férfinak nyomódtak, már újra az ágyban voltak. A csodálatos szeretkezés egész délután tartott. Utána Károly felhívta Zsaklinka-t és közölte vele, hogy kezdheti az előkészületeket.

Másnap Mari átköltözött Károly-hoz. Néha ugyan hosszabb időkre eltűnt, hogy ?elintézze az ügyeit?, de ennek ellenére sokat voltak együtt. Szinte attól a perctől egészen a halálukig állandó szexuális izgalomban voltak. Ez volt az egyik legjobb része a végső fantáziájuk kiélésének.

Mari elkezdte hívni az esemény nézőit. Nem csak barátokat invitált, hanem olyan embereket is, akik jelenléte majd a megalázottságát növeli, amikor fellép a vesztőhelyre. A kivégzésük tervezett helye egy több mint egy évtizede elhagyott, tipikus dél-spanyol stílusú birtok volt. Hatalmas gazdasági épületek, lakóépületek, istállók, raktárak...minden -mára már leromlott- agyagtéglából felhúzva. A középső udvaron állították fel az akasztófákat. Károly megtudta, hogy nem az övék az első önkéntes kivégzés. Korábban két nőt és egy férfit feszítettek itt keresztre. Megmutatták neki a jeltelen sírt, amiben a három test együtt feküdt. Pár lábnyira tőle láthatta a frissen ásott gödröt, ami Mari és az ő testére várt.

Az akasztás napja gyorsan eljött. Mari és Károly közös zuhanyt vett, majd felöltötték ágyékkötőiket. A nő megigazította a férfiét, az pedig a nőét. Mari felvette az együtt vásárolt cipőit. Olyat választottak, amik jól mutattak rajta és biztosan nem repülnek majd le róla a kapálózás közben. Azután pólók felvételével ?álcázták? magukat és a helyszínre autóztak. Amikor a romokhoz értek, már vagy 15 autó parkolt ott. Az ágyékkötőket és Mari cipőjét kivéve mindent levettek magukról és a kocsi belsejébe dobták. A slusszkulcsot az autóban hagyták. Többé úgysem lesz a járműre szükségük.

Károly a magas kerítés mentén a főbejárat boltíve felé vezette Mari-t. A séta közben elhaladtak a nyitott sírjuk mellett. Károly megmutatta a nőnek és megmutatta a keresztre feszítettek nyughelyét is. Mindketten csak izgatottabbá váltak. A bejárati boltívhez közeledve izgatott beszélgetések zaját hallották.

-Biztos vagy benne, hogy be akarsz lépni? Ne feledd a megállapodást! Ha bemegyünk és megkötöznek minket, onnan nincs visszaút. Fel fognak akasztani még akkor is, ha meggondoljuk magunkat. - emlékeztette a férfi Mari-t.

-Nem fogom magam meggondolni. Menjünk! - felelte a nő.

Átléptek a kapu íve alatt az udvarba.

Nagyjából húsz vendég gyűlt össze. Mari szóhoz sem jutott, amikor először meglátta az akasztófát. A gerendáról két hurok lógott le, várva őket. Egy széles, fából készült létra állt készen a támogatásukra az utolsó pillanatokig. Mari csak akkor zökkent ki a sokkjából, amikor néhány vendég megragadta őket.

-Kössétek össze hátul a kezeiket! - hangzott Zsaklinka utasítása.

Hóhéruknak engedelmeskedve önként hátratették keresztben a csuklóikat. Amíg kötözték a kezeiket, sikerült mohó csókot váltaniuk és egymáshoz dörzsölni a testüket, ami szórakoztatta a közönséget. Amikor megfelelően meg voltak kötve, Zsaklinka azt mondta, hogy kövessék őt a vesztőhelyhez.

-Elbúcsúzhatok a férjemtől? - kérdezte Mari.

-Igen, de igyekezz! - jött Zsaklinka válasza.

-A férjedtől? - kérdezte Károly meglepetten, de nem kapott választ.

Mari már egy a vendégek csoportjából kiváló középkorú férfi felé sétált. Amikor odaért, a férfi átölelte és nyilvánvaló szenvedéllyel csókolózni kezdtek, még ha Mari nem is tudta viszonozni az ölelést. Azután intim hangon pár percig beszéltek, majd a nő visszatért.

-A férjed? - kérdezte újra Károly.

-Igen. Igazából sohasem kérdezted, hogy házas vagyok-e - mondta Mari mosolyogva, azután jóval komolyabban folytatta:

-Ő az életem párja?.te pedig a halálomé. Ezenkívül ugyan soha nem beszéltünk róla nyíltan, de tudom, hogy szeretne lógva látni. Láttam a rajzait? Még mindig szeretnél velem meghalni? -kérdezte idegesen.

-Igen.

-Jó, mert utálnám, ha egyedül akasztanának fel?.és szeretlek is...csak másképp, mint őt.

Több szó nem esett. Felvezették őket a falétrán és a hurkok mellé állították őket a közönséggel szembe fordulva. Károly érezte, hogy kőkeménnyé válik és a hímtagja az ágyékkötő anyagának feszül. Zsaklinka csendet kért és a vendégeknek címezve azt mondta:

-Ez a két perverz önként jött ide, hogy a szórakoztatásunkra felakasszuk őket.

Majd Károly és Mari felé fordulva azt kérdezte:

-Így van?

-Igen asszonyom! - válaszolt elsőnek Károly.

-Remélem mindenki élvezni fogja a kivégzésemet! - mondta izgatottan Mari.

-Akkor hát legyen! - mondta Zsaklinka.

Először Mari nyakába tette a hurkot. A nő félrebillentette a fejét, hogy megkönnyítse a hóhéra munkáját. Amikor Károly került sorra, ő is hasonlóan tett. A kötelek át voltak vetve a vízszintes gerendán, de még nem voltak a függőleges oszlopokon levő fémhorgokhoz rögzítve. A létra az akasztófának támaszkodott.

-Másszatok fel a harmadik fokra! Vigyázzatok, mert a köteleitek még nincsenek rögzítve! Ha összekötözött kézzel arcra estek, csúnyán megsérülhettek. Azt akarom, hogy akasztás miatt haljatok meg, nem pedig egy ostoba baleset miatt!

Károly és Mari tette amit mondtak nekik. A harmadik fok négy láb magasan lehetett az akasztófa padlója felett. Zsaklinka összekötözte az áldozatok bokáit. A nyakakban levő köteleket megfeszítették, hogy Mari-nek és Károly-nak kiegyenesedve kelljen állnia a létrán. A hóhéruk végül letépte róluk a nemi szerveiket fedő ágyékkötőket. A vendégek ujjongani kezdtek. Mari izgatottan kapott levegő után a teljes kitárulkozása és megalázottsága miatt. Károly férfiassága lüktetett az izgatottságtól annak gondolatára hogy közszemlére teszik és kivégzik mások szexuális öröme kedvéért. Zsaklinka megfogta Mari egyik mellét. Az egyik kezével a kemény mellbimbót simogatta, a másikkal a puncit tapogatta. Mari kéjesen nyögött, amikor Zsaklinka bejelentette:

-Ez az őrült nő teljesen nedves!

Ezután Károly elé sétált. Fájdalmasan megcsípte az ágaskodó hímtagot, azután nyitott tenyérrel a férfi hasához nyomta. A férfi számára a fájdalom és a gyönyör is tökéletes volt.

-És ez a disznó is késznek látszik arra, hogy táncoljon a kedvünkért. - közölte Zsaklinka hangosan, majd Károly-hoz hajolva halkabban hozzátette:

-Úgy látszik megkapod, amire vágytál. Végül eljött a kivégzésed ideje.

-Igen. És te fogod végrehajtani úrnőm. Köszönöm!

-Inkább én köszönöm! Őszintén remélem, hogy olyan lesz amire vágytál és élvezni fogod az utolsó pillanataidat. Hiányozni fogsz! - mondta Zsaklinka gyengéden.

-Mindent megteszek, hogy büszke lehess.

-Tudom. -felelte a nő, majd hátrahúzódott és kezébe vette a létre legalsó fokához rögzített kötél végét.

Minden készen állt. Az áldozatok meztelenek voltak, meg voltak kötözve és nyakukon ott volt a kötél. Abban a pillanatban, ahogy Zsaklinka megrántja a kötelet, a létra kicsúszi alóluk és ott maradnak lógva.

Zsaklinka a ház oldalán levő napórára mutatva azt mondta:

-A kivégzés akkor veszi kezdetét, amikor az árnyék eléri a dél vonalát.

Károly a többiekhez hasonlóan felnézett a napórára és úgy találta, hogy nagyjából öt percük lehet hátra. Mari-re nézett. A nő fantasztikusan nézett ki, az izgatott zihálásától fel-le mozogó kebleivel és a kötél csomójával a bal füle mögött. Mari ragyogó szemekkel nézett vissza a férfira és azt mondta:

-Ez még jobb mint a fantáziálásom! Egyáltalánnem bántam meg!

-Hamarosan majd meg fogod - mondta Károly mosolyogva.

-Lehet. De ahogy mondtam: már nem fog számítani. Lógni fogok és úgy is fogok maradni. Senki nem fog levenni.

A vendégek hallgatták a beszélgetésüket és Mari szavait ujjongással és tapssal jutalmazták, amíg Zsaklinka csendet nem parancsolt.
Mari a közönség felé nézett. Károly megértette, hogy a férjét keresi. Azután a nő újra a férfira nézett és azt mondta:

-Minden igaz, amit mondtam. Sohasem mondta vagy kérte, de biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja a kivégzésem látványát. Egyrészt neki akarom ezt adni...szeretném, ha látná az akasztásomat?.de egyben veled is akarok lenni közben. Ez olyan bonyolult!

-Nagyon szerencsés ember. - mondta Károly.

Egymásra mosolyogtak, majd a nő tekintete visszatért a férjére. A napóra mutatójának árnyéka végül elérte a dél vonását. Zsaklinka a férfira nézett, aki alig észrevehetően bólintott. A nő erősen megrántotta a kötelet és a létra kicsúszott a halálraítéltek lábai alól. Károly és Mari zuhanni kezdett, de a tervnek megfelelően a már feszes kötél szinte azonnal megállította őket. A nyakuk nem tört el és lassú fulladás várt rájuk a saját és a vendégek legnagyobb örömére.

Ahogy gondolták: az eséstől és a nyakukban érzett fájdalomtól pánikba estek és próbáltak kiszabadulni kötelékeikből vagy valami támaszt találni. Természetesen nem találtak. Egy perccel később Károly-nak sikerült magán úrrá lennie és kényszerítette magát a küzdés abbahagyására. Ernyedten hagyta, hogy a hurok méltósággal végezzen vele. Úgy tűnt neki, hogy a teste alkalmazkodott a fájdalomhoz, mert az most elviselhetőbbnek tűnt, mint
korábban. A lábujjai két lábnyira lehettek az akasztófa padlója felett. Lassan forgott és lengett.

Büszkén nyugtázta, hogy Mari szintén nyugodtan lóg, mint egy királynő. Bár a meztelen akasztás inkább a ribancoknak járt. A királynőket lefejezték.
Károly a vendégekre nézett. Láthatóan lenyűgözte őket az akasztott testek látványa és az áldozatok önfegyelme. A látványuktól a férfi csak még jobban felizgult. Ez volt, amire vágyott: mások szexuális eszközeként az élvezetük forrása lenni és figyelmük középpontjában lenni miközben meztelenül, kitárulkozva haldoklik. Jó érzés volt meghalni a kevükért. A férfiassága
kőkeményen meredt az égnek.

A forgása miatt szembe került kötéltársával. Nagyon közel lógtak egymáshoz. Mari gyönyörű volt. A hátrakötött kezei miatt mellei előrenyomódtak, a mellbimbói pedig mereven ugrottak ki. A nő észrevette, hogy a férfi a nedvektől csillogó punciját nézi és megpróbált elmosolyodni. Az arca kicsit eltorzult a kötél szorítása miatt, de még mindig csinos volt, a szeme pedig élénken mozgott. Zsaklinka a férfi mellett állva megsimogatta annak hátsóját és azt mondta:

-Ez az! Nagyon jól csináljátok. Ilyennek kell lennie egy rendes akasztásnak.

Károly számára ez a pillanat maga volt a tökéletesség. Minden - még a fájdalom is- tökéletesen a helyén volt. Nem cserélte volna el a kötelét semmire a világon.
De nem tudta magát sokáig tartani és az úrnője ezt meg is érezte. Zsaklinka nagyot csapott a két áldozat tomporára és azt mondta:

-Kezdhetitek az utolsó rángatózásokat!

Károly és Mari megkönnyebbülve engedelmeskedett. A bokáik össze voltak kötve, így csak vonaglani és rázkódni tudtak, de azt szinte egyszerre kezdték. A testük többször is egymásnak nyomódott haláltusájuk közben és ezek voltak számukra a mennyei pillanatok a pokolban. Az öntudatukat gyorsan kezdték elveszíteni. Károly érezte, hogy teste Mari hátsójának ütközik. Ebben a pillanatban a sperma magasra lövellt a péniszéből, ahogy vonaglása közben élete legnagyobb orgazmusát élte át. Zsaklinka nyilvánvalóan úgy érezte,
hogy ez nem fair. Megragadta Mari testét, egyik kezét a combok közé csúsztatta és simogatni kezdte a csiklót. Két másodperccel később Mari is az orgazmus és a fulladás viharos keveréke miatt vonaglott.

A testek lassan megnyugodtak. Néhány utolsó remegés száguldott még át rajtuk. Károly egy pillanatig még látta Mari-t (vagy már csak a holttestét?), ahogy izgatóan lóg. Még azt is észlelte, hogy Zsaklinka megsimogatja és azt mondja:

-Ez nagyon jó volt. Gyönyörű akasztásotok volt kedves szolgáim.

Egy perccel később Mari és Károly kilógó nyelvvel ernyedten lógott és lassan forgott körbe a kötélen.

Történet Ajánló

Kisfiúból nagylány - egy meleg crossdresser története

Nagymamám nevelt fel. Nem titkolta hogy mindig is egy kislány unokát szeretett volna. Amiben csa....

Xxx fantázia

Elképzelem a vágyat veled. Becsukom a szemem. Milyen lehet, ha testem simítja kezed? Nem is gondo....


Szexgép

Már, hogy mikor került először szóba köztünk, pontasan az idejét nem tudom, de annyi bizonyo....

Kutya szex történet

Enzike és Pötty

Szombat reggelente, a hazunkban mindig voltak pillanatok, amik....