A pornó karrierem kezdete


Beküldő:Donkopil

A kora tavaszi langyos délután felhőkben terítette szét a tájra, a sarjadó fű zöld illatát, míg az áradó fény kékes árnyalatokkal simított végig a kis falú házain. A kutyák kéjesen elnyújtózva süttették oldalukat, lehunyt szemeik mögött az éjszakai nagy csatákat csatázták újra, lábaik néha futást mímelve kaszálták a simogató levegőt.

Gábor a jól végzett munka megelégedettségével támaszkodott a vaskos kapufélfán, jobbjában egy félig szívott cigarettát szorongatva. Az ólakból szopós malacok visongása hallott, ahogy hangosan osztozkodnak anyjuk emlőin. Majd a szoptatós kocák ütemes röfögése némította el az ifjak hangoskodásait.

Tizenkét koca szoptatott egyszerre.

A farm többi épületében is nyugodtan, jóllakottan feküdtek az állatok a friss, jó szagú alomban.

A férfit kellemes érzés töltötte el ezen a délutánon. Állatai, mind szépen, egészségben gyarapodnak, a tavasz már visszavonhatatlanul birtokba vette a természetet. Jól érezte magát, amióta megszabadult attól a rettenetes asszonytól, aki szívta a vérét, akinek soha semmi nem volt elég jó, aki ? talán ? még soha életében nem volt igazán szerelmes, akivel még ágyba bújni sem volt felhőtlen öröm, már ha néha-néha sor is került rá.

Azóta magányosan élt. Ha nagyon ?olyanja volt?, be-becsalt magához egy-egy falubeli lányt, de szeretni elfelejtett, elfelejtette vele az az asszony. Már túl volt a negyvenedik születésnapján is. Meg sem ünnepelte.

- Mi ezen az ünnepelni való? ? kérdezett vissza, ha valaki netán erre terelte a szót.

Gábor nem volt kimondottan szép férfi, de ha belenézett egy szerelemre éhes nő szemébe, akkor az, ebből a tekintetből érezhette, hogy tőle gyengédségre, őszinteségre számíthat. Csodálkozott is rajta jó néhányszor, hogy fiatal korában mennyit kellett küzdenie, mire egy lány beengedte a lábai közé, manapság meg, majdnem hogy kedvére válogathat a lányok és az asszonyok legtöbbjében.

Gábor mélán bámult végig a földes úton, amely csak a kocsik vágta csapákkal jelezte ezen mivoltát, és a néhány, kis parasztházat megkerülve úgy fordult a távoli domb felé, mintha csak egy, hazafelé ballagtában fütyörésző kondásgyerek volna. Ritka erre a sétálgató ember. Még ritkább az a jelenség, ami a férfi tekintetét az út északi vége felé vonzotta. Oda, ahol az utolsó aszfaltos utcából leválik ez a faluvégi dűlő, amely a farm előtt végigbaktatva, odébb már csak két aprócska házat talál.

A távolban egy bakfis-lány nyúlánk alakja készült előrajzolódni. Egy idegené, akit még nem látott erre, és aki egykedvű, poroszkáló tempóban lépegetett, lassan közeledve.

Gábor egy utolsót szippantott a cigarettáján, hogy teljes zavartalanságban figyelhesse a közeledőt.

A lány sudár alakját éj-fekete haj övezte, amelyet nem kötött fel, mint ahogy afféle bakfisok szokták, hanem lazán hagyta a válla mögé ereszkedni. Iskolatáskát cipelt a hátán, amolyan barna műbőrt, és gyermeki mosollyal mosolygott. Ártatlan, nagy szemekkel nézett Gáborra, ahogy elment mellette szótlanul, egy makulát sem megszeppenve a férfi nézésétől, pedig az le nem vette róla a tekintetét, hanem inkább, pár lépés után, pajkosan visszafordulva a rá bámuló szemek közé nevetett. Sugárzott az arca, ahogy szép ívű ajkai szétfutottak hibátlan fogsora elöl és barna, nagy szemei is kuncogtak a meghökkent férfi láttán.

Gábor torkában elakadt a megkezdett nyelés, mert ez a mozdulat egyáltalán nem egy iskolás kislány gesztusa volt. Ebből a mozdulatból, ebből a nevetésből sütött a kihívás, egy nő incselkedő kihívása.

Az odaforduló test domborodó vonalai, a vállak takarásából előbújó asszonyosan telt mellek sziluettje és a gátlásoktól mentesen kibuggyanó kacagás izzott az erotikától.

A férfi nem tudott szabadulni az élménytől, lecövekelve bámult a lány után. Tekintetével kísérte minden mozdulatát.

A tünemény befordulva az utolsó ház kapuján még egyszer visszanézett, aztán eltűnt a hajlékot övező bokrok takarásában.

A férfi magára maradt az élményével.

Ki ez a lány? Honnan került ide a semmiből? Hány éves? Talán 15? Még iskolába jár, talán nyolcadikos lehet? ? sorjáztak agyában a kérdések, és nem mert arra gondolni, amit érzett. Nem mert arra a vágyra gondolni, ami megérintette, amikor a lány olyan incselkedően visszanevetett rá.

II.

Másnap reggelre sikerült magától elhessegetni a lány látásának félelmes gondolatokat ébresztő élményét.

Aznap különös gondossággal tette a dolgát. A vályúkat a szokásosnál is tisztábbra mosta, az etetésnél még gondosabban ügyelt, hogy minden szoptatós koca az őt megillető adagot kapja. Mégis nyugtalankodni kezdett, mikor a déli harangszó kondulásai végigfutottak a falu házai közt, ki a kis utcákon a mezőre és szétterültek a távolban kéklő erdő fölött.

Ahogy kúszott előre a délután, úgy nőtt lelkében a zaklatottság. Mind gyakrabban tekintgetett ki az útra, nem jár-e arra valaki, nem ismétlődik-e meg a tegnapi álom. Annyira lehetetlennek, hihetetlennek és távolinak tűnt ez a tegnapi jelenés, hogy nem is lehetett valóságnak gondolni.

- Talán az utolsó házban lakó idős házaspár unokája lehet. Pár napra jöhetett látogatóba. De miért volt rajta az iskolatáska?

Nem állt össze a kép!

- Nem is szép ez a lány!- gondolta azután.

- Igen! Talán az arca nem olyan, amire azt szoktuk mondani, hogy szép, de a szeme, az ajkai, a tekintete, az alakja, a mozdulatai. És az a nevetés! Igen! Az a nevetés, ami egy szempillantás alatt ártatlan kislányból érett nővé varázsolta és izzó erotikával töltötte meg az egész lényét. Ez olyan meghökkentő varázslat volt a férfi számára, mintha a szemei előtt egy hófehér liliom, izzó, vörös rózsává változott volna.

Ahogy telt az idő és a lány alakja csak nem tűnt fel az út fordulójában, Gábor háborgó gondolatai úgy csillapultak, úgy kezdték mind inkább, a tegnapi jelenést az álmok birodalmaként értékelni.

A megszokott rend szerint tette a dolgát és csak akkor pillantott az út felé, ha munkája közben az egyik épületből, valamelyik másikba kellett átmennie.

Ám, amikor éppen a vemhes kocák szállásáról lépett az udvarra és tekintete önkéntelenül is az út felé tévedt, meglátta a lányt, amint éppen az ólak előtt megy el.

Tekintetük nem találkozott. Mire Gábor kisietett a kapuig, hogy az istállóépületek takarásából kiláthasson az utcára, már csak egy perce maradt, míg a távolodó alak el nem tűnt a bokrok zöldje mögött.

Aztán így teltek a napok, hetek, sőt már a hónapok, mire a május hava is majdnem betelt, hogy minden nap várta a lányt. Nézték egymást és mosolyogtak egyetlen szó nélkül.

A férfinak kellemes volt ez az érzés, ez a mindennapi szótlan találkozás, ennek a bájos lánynak a látványa, a mosolya. Hisz? meglett férfi volt már, nem álmodozhatott komolyan ilyen kislányok szerelméről. Ezt tudva, nem is szólította meg. Megelégedett annyival, hogy dolga végeztével, délutánonként elgyönyörködött a lány látványában. Minden nap kapott egy biztató mosolyt, egy kedves, simogató tekintetet.

Nem mert és nem is akart többet, hiszen tökéletesen tisztában volt vele, hogy mind az erkölcs, mind a törvény elítélné, ha közeledne.

A mindennapi, szótlan találkozások, mégis valami borzongatóan izgalmas érzéssel töltötték el. Ezt nem tudná szerelemnek nevezni, mert nem olyan volt, mint amikor egy-egy asszonyt szeretett. A túláradó szeretet és a féltés inkább betöltötte a gondolatait, mint a vágy.

Piszkosnak is érezte magát néha kissé, amikor előfordult, hogy a lány mosolyára, bizony vér tódult az alsótestébe. Elképzelni sem tudta volna, hogy e mögött a szűzi, ártatlan mosoly mögött ugyan olyan buja vágy is lehet, mint amit maga is érez néha, amikor a tekintetük összetalálkozik.

Biztos volt benne, hogy ez a viselkedés, a lány részéről csak ártatlan, kis játék, amolyan szárnypróbálgatás, és valójában fogalma sem lehet, hogy mit is válthat ki mindez a férfiból.

Meg volt győződve róla, hogy a lány semmit sem érez abból az erotikus feszültségből, ami köztük kialakult, és őt magát kínozza.

Úgy gondolta, hogy ezt, mind csak az ő túlfűtött érzései magyarázzák bele azokba a felejthetetlen kacajokba, amik valószínűleg nem is kihívó kacérkodásként röpültek feléje, hanem csak egy ártatlan kislány nőiességének önkéntelen, szándékolatlan feltörései.

III.

Valószínűleg még hosszú ideig maradtak volna ennyiben a dolgok, ha éppen nem keresik meg Gábort egy új szerződéssel, amely teljesítéséhez azonnal új férőhelyet kellett keresnie, és ha ezt nem éppen a lány nagyszüleinek szomszédságában sikerült volna bérelnie. De így alakult, és már pár nap múlva minden reggel-este egy-egy félórát kellett az új bérleményben elhelyezett állatainak az ellátására fordítania.

Már az első este is látta a lányt, amint a baromfiudvarban tüsténkedett. Most hallotta meg először a hangját, amint a tyúkokat tessékelte be az ólba. Ez a hang, a férfi amúgy is felbolydult érzékeire elemi erővel hatott, ekkor érezte először, hogy szerelmes. Ezt a hangot a szeplőtelen ártatlanság és a buja erotika, valami meghatározhatatlanul felkavaró elegyeként érzékelte. Olyan bódító volt, mint azok a kihívó kacagások.

Másnap szándékosan úgy időzítette a dolgait, hogy ő is akkor tegyen-vegyen valamit az udvar hátsó részében, amikor a lány is a baromfiak ellátásával foglalatoskodik.

Beszélgetést kezdeményezni, ugyan nem mert, de szeme sarkából figyelte, mit tesz ez a tündér, ha meglátja őt.

Amint a lány felnézett, és felismerte, hogy kit is lát a szomszéd udvarban, egyáltalán nem jött zavarba, hanem hangos csókolomot köszönt a kerítésen át, a nála huszonöt évvel idősebb férfinek.

- Szia! Hát? Azért nem kellene csókolomot köszönnöd ? válaszolt Gábor.

- Hát, mit? ? jött azonnal a nyílt kérdés.

- Nem tudom. Talán jó napot, vagy most már inkább jó estét, de nyugodtan mondhatod azt is, hogy szia, hiszen régóta ismerjük már egymást.

- Igen! Én sok mindent tudok magáról, de maga nagyon keveset tud rólam. Talán még a nevemet sem tudja!

- Igazad van! Tényleg nem tudom. Hogy hívnak?

- Erika.

- Engem Gábornak.

- Tudom! ? válaszolta a lány, miközben kis kapájával munkát mímelve közeledett a kerítés felé, amely mögött Gábor ugyancsak munkát mímelve éppen azzal foglalatoskodott, hogy egy zsák tápot két zsákba osszon szét.

- És hogy-hogy itt laksz? Régebben soha sem láttalak. ? fordult a férfi a lány felé, aki már egészen a kerítésig ért a kapálással.

- Elváltak a szüleim és hazaköltöztünk a Mamáékhoz. Anyám a Nénéméknél lakik, mert a Papámmal is összeveszett, de én maradtam náluk. Már március óta ide járok suliba. - válaszolta őszinte, csengő hangon, de a kerítés mellől nem mozdult.

Ekkor már Gábor is félbehagyta a munkáját és közelebb lépett a lányhoz.

- Hányadikos vagy? ? kérdezte.

- Nyolcadikos, de év vesztes. Nemsokára lesz a tizenhatodik születésnapom. - hangzott a felvilágosítás, olyan részletekre is kitérve, amik ugyan a kérdésben nem foglaltattak benne, de a válaszoló fontosnak gondolta mihamarabb tudatni.

Gáborban bujkált a kisördög, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból és feltette a kérdést:

- És a fiúkkal hogy állsz?

- Sajnos, sehogy. Még csak nem is csókolóztam, pedig épp? ideje lenne már. ? hangzott mellbevágóan őszintén, megint csak jóval bővebbre véve a választ, mint azt a kérdés indokolta volna.

Félnótásnak kellett volna lenni, hogy valaki ne olvassa ki a mondatok mögül a leplezetlen felszólítást. De Gábor nem volt félnótás, bizony ki is kiolvasta. Meg is dermedt tőle. Arcába tolult a vér és tombolt agyában a vágy és az ész harca. Hangtalanul nyögött, lábai remegni kezdtek, ahogy alig hallhatóan kipréselte ajkai között a szavakat:

- Én, megtaníthatlak, ha akarod.

- Hát persze! Az jó lenne! ? vágta rá a lány olyan természetes egyszerűséggel, mintha csak rétesből kínálták volna még egy szelettel.

- Akkor holnap este. Kicsit később, amikor már erősen alkonyodik, itt tudsz lenni? ? kérdezte a férfi, elvágva maga mögött a visszavonulás útját.

- Itt leszek! ? hangzott a lány szájából az öröm leplezetlenségével odasúgott válasz.

Ebben a szándékosan halkabbra vett mondatban a szerelmes nő teljes odaadása hevült, olyan őszinte izzással, hogy az szinte összeegyeztethetetlennek tűnt azzal, hogy egy olyan tizenöt éves lány ajkait hagyta el, akinek semmi szerelmi, vagy erotikus tapasztalata nem lehet.

- Most menj be! Nehogy keressenek! ? zárta le Gábor a beszélgetést, miközben soha ilyen leküzdhetetlen vágyat és soha ilyen leküzdhetetlen zavart nem érzett még életében, mint akkor.

Talán nem is lelkiismeret furdalás volt az, ami harcolt benne a vágyaival, hiszen egyértelműen úgy érezte, hogy nem lehet a normális szexualitástól eltévelyedett, aki egy ilyen, erotikától és vágytól sugárzó, érett testű lányt kíván, még ha az ilyen fiatal is.

Mégis elhatározta, hogy megtanítja, ugyan a lányt a pettingre, igyekszik neki minél több izgalmas és élvezetes erotikus élményt szerezni, de a szüzessége tabu marad.

Lelkiismeretét megnyugtatandó úgy gondolta, ? és majdnem biztos, hogy nem is járt messze az igazságtól ? hogy ha ő nem elégíti ki kontrollált és visszafogott módon Erika, láthatóan tomboló érzékiségét, akkor hamar akad majd erre lelkiismeretlen és gátlástalan vállalkozó, akitől sem gyengédséget, sem féltést, sem szeretetet nem várhat ez a végtelenül nyílt, ebből adódóan eléggé kiszolgáltatott lány.

Még alig ismerte, de már nagyon-nagyon szerelmesnek érezte magát. A szerelmi érzés hadakozott benne a félelemmel. A reális félelemmel. A reális félelemmel attól, hogy ha ebből kapcsolat lesz és kiderül, akkor senki sem fogja megérteni az ő tiszta érzéseit, az indítékait, mindenki undorító, perverz, pedofil alaknak fogja tartani őt. Senki nem veszi tekintetbe a körülményeket, nem számítanak az érzések, hogy a lány már teljesen fejlett nő testileg, lelkileg egyaránt.

IV.

Ahogy közeledett a találkozás órája, úgy kerekedett felül a vágy, és tompultak a kínzó kétségek. Délutáni tennivalóit hamar elvégezte, majd alaposan letussolt, hogy frissen érkezhessen erre a különös, első randevúra.

Kamaszkora óta, vagy talán, még akkor sem érzett ilyen feszültséget, vágyat, izgalmat, félelmet, mint amikor befordult az utolsó sarkon. A gyomra remegett a felfokozott várakozás izgalmától, a gondolatai szerelemmel és mohó vágyakozással ölelték körül az ő fekete hajú, barna szemű, kicsike tündérét.

Már erős alkonyat volt, mire kerülő úton elért a kert végéig, ahol már várt rá a lány. A suttogó szia-szia után, Erika lágyan hajolt a férfi füléhez és elhaló hangon kérte:

- Ne nevess ki, ha nagyon ügyetlen leszek!

- Nem leszel ügyetlen! Három perc múlva úgy fogsz csókolni, mint az álom. ? nyugtatta meg a férfi. - Először tedd azt, amit én, azután pedig, ami jólesik! Nem kell semmi más, mint merni felszabadultan tenni azt, amit kívánsz, ami jólesik.

- Rendben. ? súgta a lány és szorosan a férfihoz bújva felajánlotta ajkát élete első csókjához.

Gábor lassan, a pillanatot elnyújtva hajolt rá a felkínált ajkakra. Félig nyitott fogai közt nyelvével kibújva kereste a lány nyelvét, aki jó érzékkel simult bele a játékba. Fogaik összekoccantak és Erika hamar, ingerkedő játékba kezdett pici, jóízű nyelvével. Peregtek a percek és magával ragadta őket a mámor.

Gábor, ugyan elhatározta, hogy első alkalommal a csóknál tovább nem megy, de a karjai közt mind inkább feltüzesedő női test vonzása, olyan csábító volt, hogy nem állhatta simogatásai során nem csak Erika nyakszirtjét, nyakát, vállait, karcsú derekát, de feszülő és telt melleit is felkeresni. A lány jól érezhetően beleborzongott a férfikéz érintésébe és mellbimbói nekifeszültek a férfi simogató ujjainak. Egész testében remegni kezdett és Gábor bal kezét lefejtette derekáról, majd szelíden, de egyértelmű utalás gyanánt a combjai közé húzta.

V.

A szoknya alatt az alig-kis bugyi nem sokáig állta a férfikéz útját. Gábor ujjai gyakorlottan bújtak alá és siklottak végig a nedves kisajkak között.

Erika lábai meg-megrogytak, teljes testében remegett. Hanyatt ereszkedve a fűbe, magával húzta a férfit.

Gábor a vágytól remegő idegekkel térdelt elé.

Az este homályában csak sejteni vélte Erika szétnyílt combjainak vágyakozó rezdüléseit. Lehasalt a felkínált combok közé, félrehúzta a bugyit és odatapadt ajkával. Az üde, jóízű csók mámorítóan tüzelte érzékeit. Eleinte csak lágyan simítgatta nyelvével a lány kisajkait, csiklóját, majd mind mohóbban csókolta, csókolta, és csókolta.

A lány egy hangot sem hallatott, de lélegzete el-elakadt, és ahogy a férfi kezeivel egyik-egyik combját tartotta, érezte, hogy azokban az izmok külön-külön életre keltek, remegésekkel és meg-megrándulásokkal kísérve a férfi nyelvének eddig még soha nem érzett, gyönyörtől izgalmas útjait.

Gábor érzékeit tovább tüzelte, hogy Erika csípője is önálló életre kelt, hasa megfeszült, combjai körbeölelték a férfi izgalomtól izzó arcát, majd a túláradó gyönyör hullámaiban úszva satukét szorították a férfi fejét, ráfeszítve így a forró ajkaira a lány kéjtől lüktető ágyékát.

A lány lélegzete elállt, minden izma megfeszült, szinte belehalt a gyönyörbe. Több mint egy perc is eltelt talán így, mire hatalmas sóhaj szakadt fel a mellkasából, teste, combjai lassan elernyedtek. Gyengéden magára húzta a férfit és ölelte, csókolta, teljes erejével szorította. Csiklandósan odabújt Gábor füléhez és száját szinte a fülkagylóra tapasztva súgta:

- Köszönöm!

A férfi meghatódott a nyíltság, ezen újabb önkéntelen megnyilvánulásán, és maga csodálkozott leginkább, hogy nem kellett harcolnia saját gerjedelme ellen, hanem szeretetteljes csókkal tudta útjára bocsátani a lányt. Sőt még siettetni is, hogy túl hosszú elmaradása nehogy gyanút keltsen az otthoniakban.

A mámorító élmény a földhöz szögezte. Úgy élte át, ezt az elmúlt órát, mint egy hihetetlen csodát, mint egy nemrég még elképzelhetetlen, elérhetetlen álom megvalósulását. Túláradó, meleg szeretet járta át a lelkét, ha a lány odaadó gyengédségére, vágyinak, szinte szemérmetlenül nyílt vállalására gondolt.

Persze az érzékeit, testét azért teljesen nem csaphatta be, ez a végsőkig kiélezett erotikus feszültség, amit átélt, zsigereiben, idegeiben tovább izzott, vesszeje mereven állt. Követelte a kielégülést.

Behunyt szemmel nyúlt utána, felidézve ajkai közt a lány izgalmas ízét, az átélt mámor pillanatait, míg az így elérhető gyönyör el nem öntötte a testét és a kéj rándulásai messze spriccelték a vesszejéből feltörő ondót.

Bódult eufóriában ringatózva ballagott haza.

Jól és nyugodtan aludt, de az ébredés nem csak az előző napi boldogság mámorát, hanem a dolgok fékezhetetlenné válásától való félelmet is hozta.

A férfi megrettent, hogy nem fogja tudni a kijelölt keretek között tartani az eseményeket.

Ezek a félelmek beárnyékolták az örömét.

Délutánra már annyira felerősödtek az aggodalmai, hogy bármennyire nehezére esett is, úgy döntött, egyelőre nem találkozik a lánnyal, legalább is olyan esti randira nem.

Azt nem tudta megelőzni, hogy naponta lássák egymást, hiszen munkája rendszeresen a lány közelébe szólította.

- Egyelőre nem mélyülünk mélyebbre! ? mondogatta magának.

Megkeresett egy, már több évtizede vásárolt felvilágosító könyvet, ami ? szerinte ? nagyon jól felépítve, alaposan és teljes nyíltsággal mutatja be az erotikát, a férfi és a nő szerepét és lehetőségeit a kölcsönös örömszerzésben. Ezt a könyvet szándékozott maga helyett átadni a lánynak, hogy tanulmányozza, és majd találkoznak, ha az elméleti felkészülésen túl lesz.

Lassan teltek a napok. Minden este beszélgettek pár szót munka közben. Nem sokára Erika már naponta figyelmeztette a férfit, hogy ő már mindent megtanult a könyvből. Egyik este elárulta a férfinek azt is, hogy régebben is gyakran, de mostanában már minden este csak önkielégítés után tud elaludni, mert az érzékei olyan mértékben uralkodnak rajta, hogy nem képes máshogy lenyugodni.

Ezt a beismerést sem volt mindennapi egy alig tizenhat éves lány szájából, főleg Erika szájából hallani, akiből egyébként mindenki számára csak a bájos, gyermeki ártatlanság áradt. Csak az ölelés pillanataiban vált igazi nővé.

Gábor nem ismert még egy olyan fiatal lányt, aki ártatlanabbnak, szűziesebbnek tűnt, mint Erika, de olyan érett nőt sem, aki nála határozottabban vágyott az ölelésre, és aki nála őszintébben, közvetlenebbül fogalmazta volna meg ezt a vágyát, ha kettesben voltak. Ráadásul mind a két énje őszinte volt.

Gábor nagy megelégedéssel tapasztalta, hogy ez a tulajdonsága nagy tiszteletet váltott ki iránta a környék fiatalsága körében, akik korábban, inkább lerészegített lányok, diszkó utáni, csoportos szopatásáról híresültek el, mintsem a kortársnőik tiszteletéről. Úgy látszott, Erika tabunak számított köreikben. Többen próbáltak közeledni hozzá, kizárólag félénk tisztelettel. Mindenkivel szóba állt, senkit sem küldött el, és mégsem kellett nemet mondania, mert nem mertek tőle olyat kérni, amire nemet kellett volna mondani.

VI.

Gábor, önmagát fékezve, Erika teljesen nyílt, őszinte akaratossággal vágyta a folytatást. A következő találkozásukra már egy langyos júniusi estén került sor.

Mind ketten remegő gyomorral várták a találkozás pillanatát. Most Gábor érkezett hamarabb. Erikáék kertje végében, az illatozó málnabokrok takarásából lesett az udvar felé, amelyre már sűrű hálóját fonta a szürkület. A ház, egyik hátsó ablakán kandikált ki valamicske fény, egy gyenge lámpácska pislákoló fénye.

Amint felvillant a bejárati ajtó feletti világítás, és nyílott az ajtó, majd kilépett rajta a fiatal lány, fürge, őzike lépteit az udvar dombra hajló vége felé irányítva, a férfiban a szeretet, a szerelem és a vágy érzésének viharai váltották fel a várakozás izgalmát. Örökkévalóságnak tűnt az a fél perc, amíg Erika kiakasztotta a kertkapu riglijét, majd belépve a málnás előterébe, gondosan vissza is zárta, nehogy a nyitva felejtett kapu elárulhassa, hogy merre jár.

Dobogó szívvel futott a férfi karjaiba, odaadó csókokkal kérve, vágyva a szerelmét. Hónapok óta izzott benne a nővé válás izgalma, a hormonok fékezhetetlen viharai. Nem volt képes fékezni az egész testét elárasztó remegést. Mint, aki a hidegtől reszket, úgy reszketett ő a forróságtól, a szerelem vágyától.

A málna rendezett sorait övező fűbe heveredtek le. A kora nyári est a málna és a dúsan tenyésző fű vegyes illatával ölelte körbe őket.

A lány türelmetlenül emelte a popsiját, hogy a férfi lehúzhassa róla a csöppnyi bugyit, ami felett csak egy könnyű hálóinget viselt, majd behunyt szemmel adta át magát a férfi becézgető csókjainak. Gábor élvezettel csókolta, csiklandozta végig a lány egész testét, apró, kis huncut harapásokkal jutalmazva azokat az önkéntelen mozdulatait, amelyekkel bele-beleremegett ezekbe a csókokba. Miután több körutazást is tett Erika tarkója és térdei között, meg nem feledkezve az oda és a visszaút során is a lány gyönyörű, telt melleit meglátogatni, picinyke harapásokkal is illetve a kimeredő bimbókat. A lány a várakozás különös izgalmát élte át, amikor a férfi ajkaival kifejezetten a csiklója felé haladt, de az utolsó pillanatban mégiscsak irányt váltottak ezek a csókok, és inkább a combja belső oldalán haladtak tovább. A várakozás annyira felajzotta érzékeit, hogy a nyaka, füle, mellei, combja oly gyönyörrel itták a férfi forró ajkainak simogatását, hogy az már maga volt a mámor.

A csóközön végtére is a combjai között folytatódott. Erika leplezetlen gyönyörrel élvezte a kényeztetést. A combjai közé hajló férfifejet simogatva emelte a csípőjét, rátapasztva ágyékát a csókoló ajkakra.

Egyikőjük sem érezte ezeket a pillanatokat bűnösnek, vagy szégyellni valónak, sokkal inkább felemelőnek, mindkettejük életét kiteljesítőnek. Az adás, az odaadás felemelő érzése hatotta át az erotika élvezetének izgalmát.

A lány teste mind sűrűbb remegésekkel jelezte a gyönyör kiteljesedését, majd a csúcspont görcsébe feszült, combjaival szorosan átfonva a férfi fejét, csípőjét megemelve, felsőtestét hátrafeszítve, elakadó lélegzettel adta át magát a pillanatnak.

Erika egész testében szétáradt a gyönyör lüktetése, egy különleges, megfoghatatlan és csodálatos mámorvilágba repítve a lelkét is.

Ahogy testében a borzongató mámor hullámai lecsendesedtek, forró szerelemmel húzta magához a férfit és szótlan ölelésben összefonódva itták az élet ritka, boldog perceit.

- Én is akarom neked! ? súgta a férfi fülébe ellentmondást nem tűrő határozottsággal, a már korábban elhatározott szándékát.

- Biztosan akarod? ? kérdezett vissza a férfi, nem ismerve még igazán a lány azon tulajdonságát, hogy mennyire határozott, és amit akar, azt nagyon akarja, szinte soha sincsenek kételyei.

- Hát, persze! ? vágta rá azonnal. Hangjából érződött a huncut mosoly, még ha arcát, azt est árnyai leplezték is szerelmese elől. Finoman kibontakozott az ölelésből és lecsúszott a férfi ágyékához.

Határozott mozdulatokkal gombolta ki azokat a gombokat, amelyek elállták szándékának útját. Gábor számára átforrósodott a levegő, érzékei őrjítő táncba kezdtek, ahogy figyelte, vagy inkább csak érezte a lány mozdulatait. Erika nem elégedett meg, pusztán csak a gombok megnyitásával, egészen uralni akarta a terepet.

- Emeld már meg egy kicsit a feneked! ? szólította fel incselkedve a férfit, látva, hogy az nem fogja fel azonnal, hogy ő most le akarja húzni a nadrágját. Gábor pirulva engedelmeskedett.

Pirult, hogy ez a csodálatos, pici lány élete első erotikus élményei közben olyan magabiztosan viselkedik, ahogy ő, a sok tapasztalatával sem. Erika az alsónadrágot is combig lehúzta, hogy ne zavarja őt semmi sem a szabad ismerkedésben.

Igen. Ő meg akart ismerkedni valamivel, amivel erotikus álmai, álmodozásai során gyakran találkozott, de a valóságban csak most jött el a pillanat, hogy megérinthesse. Hogy megeleveníthesse a korábban már számtalanszor átgondolt vágyait, amelyeket soha nem volt szándékában sokáig kordában tartani.

A hímvessző keménysége izgatóan simult a markába. Kellemes volt érezni az ujjai közt a finom bőr selymességét. Lassan a férfi ágyéka fölé hajolt és szája kis rését tapasztotta a makkra, majd nagyobbra nyitva körbeölelte ajkaival és cirógatta huncut játékokat rögtönözve mozgékony nyelvével. Erős, erotikus izgalmat váltott ki belőle ez a szituáció. A pénisz érzése, íze a szájában soha nem tapasztalt, különös feszültséget gerjesztett. Mind mélyebbre és mélyebbre eresztette ajkai közé Gábor vesszejét. Izgalmát fokozta a tudat, hogy most ő, mint teljes értékű nő gyönyört szerez a szeretett férfinek, ez még inkább lázba hozta, és odaadó szeretettel, szerelemmel töltötte el. Átérezve a férfi gyönyörét maga is mind inkább elmerült az odaadás szerelmi mámorában.

Különös volt érzékelnie, hogy saját izgalma, szintúgy feszül e-közben, ahogy a férfi is érzi a gyönyör mind egyértelműbb áradását. Mikor jó mélyre nyelte a vesszőt, néha önkéntelen mohósággal összeharapta fogaival a közepe táján, a fájdalom és a kéj közötti leírhatatlan és még soha nem tapasztalt érzését okozva ezzel a férfinek.

Gábor hiába élt már át számtalan hasonló aktust, ez az érzés, ez az izgalom, ez a mámor, amibe ez a csitri lány belehajszolta, az érzékiség, még be nem járt magaslatait világította meg előtte. Az ágyékából felszakadó gyönyör robbanásszerűen öntötte el a testét, egész valóját kiszakítva a jelenből. Ez az átlényegült valóság, mint egy szuper érzékeny idegszál, amely képes érzékelni, külön-külön a vesszejére tapadó női száj minden apró részletét, a nyelvet, a fogakat, az ajkak apró redőit épp úgy, mint a körülölelő meleg szorítás egészét, majd átível a tér végtelenségébe és az idő örökkévalóságába. És ezen az idegszálon keresztül mindkettejük teste és lelke egymásba áradva terül szét a világmindenség sokadik dimenziójának végtelen tereibe.

Az együvé olvadás, egy minőségileg új térben és időben, megfoghatatlan érzése volt ez. Erika izgalommal érezte szájában a hímtag lüktetését, majd a szétáradó ondó ismeretlen ízét. Miután, szokásos, realista stílusával nyugtázta magában, hogy:

- Bizony, ez nem valami jó ízű! ? lenyelte, a még így is izgalmasnak ítélt folyadékot.

Nem nagyon akarván kiengedni szájából a lassan elernyedő péniszt ? mintha attól kellene félnie, hogy többé nem kaphatja vissza ? csak gyengéd simogatásokkal jelezte szeretetét és megelégedettségét, a ?na, végre ez is megtörtént?- érzést, amely jóleső nyugalommal töltötte el.

Ahogy Gábor gondolatai visszatértek a valóságba, a túláradó szeretet hullámai szinte könnyeket csaltak a szemébe, ahogy gyengéden simogatta az ágyékára tapadt lány dús, hosszú haját. Mikor sikerült gyengéd erőszakkal magához húznia, néhány szerelmes csók után a fülébe súgta:

- Köszönöm! És nekem, tényleg van is mit köszönnöm! Ez csodálatos volt! És múltkor is inkább nekem kellett volna megköszönnöm, hogy bízol bennem, hogy közel engedsz magadhoz.

- Á! Dehogy! ? ellenkezett olyan bölcs realizmussal, ami inkább egy élemedett tudósra, mint egy fiatal lányra lehetne jellemző: - Szerinted kinek értékesebb egy tál finom étel? Aki a megszokott hétköznapi ebédjét eszi, vagy a kiéhezettnek, akinek korábban csak álmaiban jutottak ízletes falatok?

- Nekem ilyen ízletes falatok, mint te még álmaimban sem jutottak! ? vágott vissza a férfi incselkedve, hiszen be kellet látnia, hogy a kérdés valóban eldönthetetlen.

Hogy melyik álláspontot vesszük igaznak, az valóban csak nézőpont kérdése. Nem túl sok időt tölthettek együtt a szerelmes megelégedettség bágyadt nyugalmában, még ha mindketten úgy érezték is, hogy most lenne jó, ha megállna az idő. Így, ebben az ölelésben milyen mesebeli boldogság volna eltölteni akár az egész életet is.

Gábor kötelező józansága kénytelen-kelletlen figyelmeztette a lányt, nem kereshetik- e, ha ilyen soká elvan.

- Jaj! Igen! Megyek. ? zuhant Erika tudatába a szürke, hétköznapi világ nyűgös kényszere.

- Csoda, hogy még nem kiabált a papám! - konstatálta.

- Mit mondtál, hová mész?

- WC- re. - hangzott az egyszerű válasz. ?Hivatalosan? erős hasmenésem van. Délután már kétszer ültem háromnegyed órát a WC- n, hogy most este se legyen feltűnő.

- Ej, de rafkós vagy te lány! ? tört ki Gáborból a csodálkozás.

Most már végképp meggyőzöttnek érezte magát, hogy igazi nővel van dolga. Aki ilyen alaposan átgondolt konspirációra képes, egy lopott légyott megszervezése érdekében, az már nem egy kis szeleburdi kamasz.

- De most már menj, mert tényleg lebukunk! ? noszogatta a férfi, sűrű puszikat hintve a nyakára, arcára, szemére, végül egy utolsót az orra hegyére is. Majd hosszan nézte a lány alakját, ahogy az, a bejárati lámpa gyenge, sárga fényétől kísérve elindult, és míg a kertkapu akasztójával hosszasan bajlódott, visszatekintve, az éj sűrű homályába vesző férfit kutató szemekkel.

- Erikaaa?! ? csattant bele a csendes éjszakába a ház felől egy hangos kiáltás.

- Itt vagyok. Mindjárt megyek, csak nyitva maradt a kertkapu, bezárom ? kiáltott vissza a lány.

A bejárati lámpa fényében jól kivehető férfialak, láthatóan megnyugodva lépett vissza a házba, maga után becsukva a bejárati ajtó messze nyikorgó szárnyát. A lány pedig egy utolsó csókot intve kilépett a kiskapun, gondosan ráfordította a riglit és ruganyos léptekkel elindult a ház felé. Vissza-visszanézett, de az éj sötétje már eltakarta előle szerelmese alakját, aki pedig tekintetével vágyakozón kísérte minden mozdulatát, míg a ház becsukódó ajtaja végleg meg nem fosztotta még a látványtól is.

Egy perc és már a bejárat feletti kis fény is kihunyt, csak a tomboló, nagy, szerelmes vihar maradt a férfié, amely túláradó örömmel járta át a lelkét és csordultig szeretettel töltötte a szívét. Olyan erősen markolta ez az érzés, hogy már nem gondolt a félelmeire, már csak nevetséges apróságoknak tűntek előtte a minapi aggodalmai.

Úgy érezte, még soha nem volt ilyen szerelmes, és ez olyan csodálatos, hogy minden kockázatot megér. Hatalmas terveket szőtt a jövőjükről. A leglehetetlenebb ábrándos álmok is úgy tűntek fel előtte, mint a majdnem valóság, mint, amit csak a szándék kérdése megvalósítaniuk. Órákig császkált az éjszakában, élvezte ezt a ritka és csodálatos érzést, amely elszakítja az ember lelkét a hétköznapi valóság szürkeségétől és a tündérmesék sokkal valódibb világába röpíti. Amerre ment, mindenfelé vad házőrzők csaholása verte fel a kihalt utcák csendjét. Szikrázott felette a langyos, májusi égbolt. Ha felnézett, a csillagok hunyorogva kacsintottak le rá, úgy érezte: beleegyezőn, megbocsájtón, megértően.

Végül már hajnalra járt, mire benyitotta háza kapuját. Fehér kuvasza szeretettel fogadta a simogatást, majd két-három becéző pofon után illedelmesen lekucorodott az ólja elé, tovább ügyelve az éjszaka neszeit.

VII.

Másnap kipihenten ébredt és automatikusan tette a dolgát a megszokott rendben egymásután. A lelkének nagyobb zugában a szerelem mámora édesedett, a kisebben a józan és értelmes ember kérdései fogalmazódtak meg.

- Hogy lehetek én ilyen őrülten szerelmes ebbe a lányba, amikor még tíz mondatnál többet alig beszéltünk egymással? Hiszen Ő még mit sem tudhat a világról! Bizonyára fogalma sincs, hogy kik azok a francia impresszionisták, vagy voltak-e ilyenek egyáltalán. Hogy érthetné Adyt, vagy a ?Hetedik Ecloga?- t? Neki egy opera biztosan nem több valami borzasztó nyivákolásnál. És mégis! Miért érzem úgy, hogy iszonyúan fontos és értékes ember? Lehet, hogy mindez csak az evolúció által ránk kényszerített biológiai szükségszerűség. Csak a hormonok játéka? Ennyire felülírhat mindent a szexuális ösztön?

Válaszokat, értelmes válaszokat nem sikerült találnia. Persze, mi tudjuk, hogy szerelmes embertől nem is várhatjuk el, hogy meg tudja magyarázni, hogy miért érzi azt, amit érez. Talán ez, a szerelem egyik nagy varázsa, a titokzatosság, a megmagyarázhatatlanság, a kiismerhetetlenség. Hogy miért, vagy miért nem? Ilyen kérdéseket még megfogalmazni sem érdemes, mert ebben a dimenzióban ezek megválaszolhatatlanok. Gábor is erre a következtetésre jutott. Belátta, nem tehet mást, mint lubickol ebben a gyönyörű érzésben, amíg lehet, aztán az élet amúgy is megteszi a magáét, vagy így, vagy úgy.

Elhatározta, hogy igyekszik a lehetőségekhez képest józan maradni, a lány érdekeit akár még Ő maga ellenére is képviselni és védeni. Nem érezné jól magát, ha nem így tenne.

Délután találkoztak a kerítés két oldalán. Szótalanul nézegették egymást, mert Erika mamája is tett-vett a jószágok körül.

Egy-két lopott, szerelmes pillantást válthattak csupán, a lánynak hamarosan be kellett mennie.

Gábor hiába nyújtotta a teendőit kétszeresére, hiába leskelődött állandóan a szomszéd telek felé, szerelmese nem jött ki már többé. Végül, csak az alkony vetett véget a várakozásnak, amikor szomorú, nehéz szívvel hazaindult.

Sokkal több szerencsével járt másnap, amikor sikerült beszélniük. Erika elmondta, hogy rokonokhoz mentek tegnap, ahol a jövő hét végén lakodalom lesz. Amikor elmentek a kapu előtt, hiába akarta a férfit figyelmeztetni, hogy ne várja, mert ő mereven a kert felé kémlelt, éppen háttal állva a távozóknak.

Beavatta az új tervébe is.

A lakodalomba menésből ő, majd valamilyen ürüggyel az utolsó pillanatban kivonja magát, és akkor az övék lesz a fél éjszaka.

- De akkor én már szeretném veled úgy rendesen is csinálni! ? mondta. ? Érted? ? tette hozzá, a férfi kővé fagyott tekintetén megütközve.

- Érteni értem! De nem lehet, amíg nem töltöd be a tizenhatot.

- Most mit számít már pár nap? ? akadékoskodott.

- Mi, pár nap? Pár hónap!

- Másfél hónap, az negyvenöt nap. Annyit én nem akarok várni!

- Miért, nem jó neked úgy, ahogyan a múltkor csináltuk. Nem volt jó?

- De nagyon jó volt. Olyan jó volt, hogy ilyen jó még soha, semmi nem volt az életemben, de az még jobb lehet, és már nem akarok tovább várni. Minden éjjel arról álmodom, hogy megtörténik.

- Majd megbeszéljük! ? hárította el Gábor a további vitát. Kis, láthatatlan puszit lehelt az ujja hegyére és azt röpítette a kerítésen túlra a lány felé, amikor a közeledő férfit meglátta, aki valószínűleg őt kereste valami üzleti ügyben.

A következő napok hosszabb-rövidebb beszélgetései mind arról szóltak, hogy fogják-e ?úgy rendesen? is csinálni, vagy nem.

Erika hajthatatlannak bizonyult. Gábor képtelen volt kereken nemet mondani. Ezernyi indokot hozott fel mindhiába.

- Hiszen úgy sem tudja meg senki! ? volt a visszatérő ellenérv.

Végül semmiben sem egyeztek meg, mígnem eljött a várva várt nap, egy júniusi szombat. A környék nagy málnásainak illata telítette a langyos, nyári est levegőjét. Gábor hangosan dobogó szívvel vágott át az ösvényen, amely a lankás dombon keresztül Erikáék málnásához vezetett. A tücskök és a békák adták az est hangjait, csak ritkán vakkantott bele a távolban egy-egy kutya a szerenád basszusaként. Néha egy-egy denevér suhant szúnyog után kutatva át a beálló éjszakát.

A férfi jobban izgult, mint annak idején az első csókja előtt. Kalimpáló szívvel, összeszorult gyomorral és remegő lábakkal állt meg az utolsó málnatövet követő szilvafa törzsénél.

Nem kellet sokat várnia. Hamarosan nyílt a ház ajtaja és a felkelő hold sugaránál jól kivehető volt szerelmese sudár, kecses alakja, amint kilép az udvarra és a kert felé fordulva sietős léptekkel megindul az enyhe kaptatón a férfi felé.

VIII.

- Szia! Mind elmentek. Hajnal előtt nem jönnek haza, de éjfél, egy óra előtt, biztosan nem. Éjfélig teljesen nyugodtan lehetünk. - hadarta kissé lihegve, talán az izgalomtól, talán, mert olyan nagyon sietett a dombra szerelmese karjaiba.

Teljes testében remegett, ahogyan szorosan magához ölelte a férfit, mint aki nagyon fázik, pedig csak az izgalom, a várakozás izgalma feszítette a lelkét. Két kezébe vette a férfi arcát, kissé hátrébb hajolt, ahogyan kibontakozott a csókból, és élesen a szemébe nézve kérdezte:

- Szeretsz te engem?

- Hát persze, hogy szeretlek!

- De szeretsz-e nagyon?

- Nagyon szeretlek!

- Akkor megteszed, amire kérlek!

- Ez nem azon múlik, hogy szeretlek-e vagy nem. Már ezerszer elmagyaráztam. Sőt leginkább azért erősködöm, mert nagyon, de nagyon szeretlek, és nem vagyok biztos benne, hogy jót teszek-e neked vele, még ha te annyira akarod is.

- És egy hónap múlva már jót tennél, mit számít az az egy hónap?

- Nem tudom!

- Én tudom! Most tennél jót, ha igazán, igazán szeretnél. Én már nem tudok aludni, mert nem tudok másra gondolni. Amíg nem találkoztunk, a héten, minden este olyan álmok gyötörtek, hogy ?azt? csináljuk, és te nem voltál itt. Nekem, magamnak kellett simogatnom magam, hogy végre lenyugodjak és aludni tudjak. Kérlek, tegyük meg! Soha, senki sem fogja megtudni! ? fakadt ki végtére is és magához szorította a férfit és mohón könyörgőn csókolta, lehúzta a fűbe és gombolni kezdte a nadrágját.

Gáborban a vágy és az elhatározásának szigora harcolt. Izgalmában képtelen volt józan mérlegelésre. Engedelmesen kibújt a nadrágból és majdnem kuncognia kellet, amíg a lány a teljesen merev hímvesszőjével bajlódott, ami miatt csak nagy üggyel-bajjal tudta lecibálni róla az alsót. De nem a szokásos koreográfia következett, mert Erika melléhúzódott és fektében a fülébe súgta:

- Feküdj rám!

Gábornak egy mentő ötlete támadt, hogy úgy mond igent, hogy annak lehetőleg nem legyen a vége.

- Nem tehetem. De itt vagyok és megengedem, hogy te azt csinálj, amit akarsz, de én nem veszek részt benne. ? Súgta vissza abban bízva, hogy ezzel az ajánlattal nem fog tudni mit kezdeni a lány.

Nagyot tévedett, mert csak arra a pillanatra tudta tanácstalanságra kényszeríteni kedvesét, míg felült és hátát a mellettük lévő szilvafa törzsének támasztotta, és durcáskodott, mint a pöttöm lányok szoktak, ha nem kapnak meg valami nagyon áhított dolgot, de már egy perc múlva felállt, átvetette lábát a férfi csípője fölött, egy mozdulattal kibújt a rövidke hálóingből, majd leguggolt és kezével igazítva, irányítva a péniszt hüvelyébe, ráereszkedett.

Gábor minden érzéke pattanásig feszült érezvén, ahogy makkja behatol a szűk punciba, ahogyan Erika határozottsága kissé meginog, amikor a hüvelybemenet szoros izomzatát szétfeszítve csúszik mind feljebb és feljebb. A határozott beleereszkedő mozdulat pillanatra megszakadt, amikor a lány érezte, hogy a hímvessző nagyon feszíti. De vágya és elszántsága nagyobb volt annál, hogy fájdalomként értékelje teste ezt az érzést. Inkább izgalmasnak, kéjesnek, mint fájdalmasnak ítélte meg. Nem is habozott sokáig, hanem elernyesztve combja izmait hagyta, hogy ágyéka szorosan a férfiéhoz simuljon és így a hímvessző teljes egészében hüvelye fogja lehessen.

Ezt az érzést élte már át annyiszor gondolatban, magányos vágyakozásaiban, az önkielégítés perceiben, ez az, amire már olyan régóta vágyott! Ez az, amire fékezhetetlen ösztönei, a hormonjai már türtőztethetetlenül sarkalták.

De volt még valami korábbi álmaiban, ami most hiányzott. Valami perverz vágy arra, hogy a teljes odaadást, a kiszolgáltatottság érzését is átélje. Hogy érezze az őt magáévá tevő férfitest ellenállhatatlan erejét, a testére nehezedő súlyát. Erre az érzésre való vágyakozás minden erotikus álmodozásában szerepelt. Egyik lényege lett volna a szeretkezésnek. És ezt, ez a férfi nem akarta megadni neki. Nem kezdett el bosszankodni ezen, hanem élvezte azt, amit megkapott.

Első pillanatokban kissé tanácstalanul ült a férfin lovagolva, hiszen nagyon feszítette hüvelyét a férfi vesszeje. Nem tudta eldönteni, hogy ez most vajon fáj-e, vagy inkább izgalmas, kéjes érzés.

Gábor sejtve a benne felmerült kérdéseket, nyugtatta:

- Most ne mozogj egy darabig! Engedd el az izmaidat, lazíts. Egy perc múlva már nem fog feszíteni. Furcsa még a puncidnak ez a helyzet, ha el tudod ernyeszteni az izmaidat, akkor hamar megszokja és nem fog ellenállni.

Erika igyekezett eleget tenni a tanácsnak és gondolatban sorra véve a combja, ágyéka, hasa izmait, ellenőrizte, hogy elég lazák-e. Csak így, külön erre koncentrálva tudatosult benne, hogy bizony nem. Hogy akaratlanul is feszíti ágyéka izmait.

Ahogy sorra véve ellazította valamennyit, úgy szűnt meg a feszítés érzete és alakult át a kellemes és izgalmas ?végre bennem van!?- érzéssé, ami újra izgalommal, vágyakozással és várakozással töltötte el. Az elméletben már jól begyakorolt mozdulatokkal kezdte ringatni csípőjét és el-elemelkedett a férfi ágyékától, arra kényszerítve a hímvesszőt, hogy izgalmas utakat tegyen a hüvelyében ki-be csúszkálva, előre-hátra meg-megfeszülve. Ezek a mozdulatok hamar újra felkorbácsolták érzékeit és mind kellemesebb érzések kerítették hatalmukba az izgalomtól remegő ölét.

Gábor számára ez a helyzet nem csak a szeretett lány gyönyörű testének az élvezetét jelentette, hanem egy különös, szinte perverz izgalmat is, amit az ember a tiltott gyümölcs leszakításakor érez, amit Éva érezhetett a Paradicsomban, amikor mindent kockára tett egy harapás almáért.

És élvezte a különös helyzetet is, hogy lám egy pár perce még szűz lány, lovagol az ágyékán és mennyire átéli a mámort. Egész teste bele-beleremeg a gyönyörbe, és mint egy gyakorlott asszony úgy mozog, engedve a bő fantáziájának, újabb és újabb mozdulatsorokkal tetézve az izgalmakat.

A férfi igyekezett fékezni magában a gyönyört, hogy minél későbbre halassza az orgazmust és a lány minél hosszabban élvezhesse élete első igazi szeretkezését, hiszen nem kockáztathatta meg, hogy magja a hüvelybe kerüljön. Ezeken a gyakorlati kérdéseken neki kellett őrködnie, hiszen ez a drága, kicsi lány teljes bizalommal adta magát át neki.

A langyos nyár eleji este simogatóan ölelte körül őket, és a málnaillatok bebújtak a csókjaik közé, ahogyan összefonódtak egy hosszú ölelésben.

Erika könyörgőn súgta:

- Feküdj rám édes! Kérlek!

Nem lehetett ellenállni, annyira őszinte, annyira mélyről jövő, annyira vággyal teli volt ez a kérés. Gábor gyengéden szorította a lány kemény fenekét, hogy amint megfordulnak, odaszorítsa az ágyékához.

-Nyújtsd ki a lábad! Kérte.

Erika azonnal engedelmesen ráhasalt és lábait szorosan a férfiéhoz szorította, miközben ő is ügyelt arra, hogy a mozdulat közben, ami az ágyékában van, az ott is maradjon.

Egy hemperedéssel meg is fordultak és a férfi felkönyökölt, hogy legalább a felsőteste súlyától mentesítse a lányt.

Erika azonban nem így képzelte a dolgot, mert azonnal tiltakozott.

- Ne! Ne! Teljesen! ?szólította fel egyértelműen a férfit.

- Agyon nyomlak!

- Dehogy is! Csak gyere! Érezni akarom teljesen! Kérlek!

Nem volt mit tenni, a férfi teljes súlyával ráereszkedett a törékeny leánytestre. Pedig nem könnyen fogadta el a kérést, hiszen ő kilencven, míg a lány talán még ötven kiló sem volt?

A történet a szokásos módon ért véget miután 3 évig bujkáltak, sokat szerelmeskedtek, a lány megismerkedett egy fiatal fiúval, aki nagyon szerelmes lett belé.

Erika Gábort kérdezte, hogy mit tegyen. Gábor persze tudta, hogy nem tehet mást, mint hogy lemond a lányról és útjára engedi.

Most már két fia van és ő sem él kevesebb gonddal és boldogabban, mint mások, de emlékeiben mindig ott izzik az első három év, amit Gábor karjaiban és a mennyország közelében élt meg.

Történet Ajánló

Rákaptam a néger faszra

Akkoriban kollégista voltam az orvosin. Már három éve jártam egy rendes fiúval, akivel úgy te....

Első éjszakám kikötözve

Mióta megtörtént azóta érzek késztetést, hogy leírjam a történteket, mert nem akarom egy m....


Amanda gecis szája

Zoli vagyok 32 éves a klubban ahol szórakozni voltam megismertem egy csajt, Amandát. Mindketten e....